Ez a naplóírás dolog elég gyerekes, de most, hogy már elkezdtem, nem fogom abbahagyni. Emlékszem, kisfiú koromban írtam utoljára, nagyjából két hétig, aztán apám, az Első Rend tisztje felfedezte és elolvasta a fájlokat, ami nem éppen kedvezett a szemében elfoglalt társadalmi helyzetemnek. Azt hitte, hogy én vagyok az iskola közepe, a népszerű tanuló, aki még a tanárok kedvence is. A pár elcsépelt soromból rájött, hogy ez nem egészen így van.
De most nem a gyerekkori sérelmeimet kéne hánytorgatnom, elvégre a múlt az csak múlt, és az ember nem tud rajta változtatni. Ezt az igen bölcs mondást mondjuk nem egy kis gyermekkori incidensnél kellett volna elsütnöm. (Egyébként ezt láttam az egyik rohamosztagos priccse fölött. A multon nemm tucc váltosztatni. Tőrödjj a lyelennel! Hát igen. A rohamosztagosok kiképző programjában nem szerepel helyesírás. Ezt kifelejtettem.)
A mai nap egyébként egész tűrhető volt Ren-fronton. Kapott valami küldetést, úgyhogy - mindenki legnagyobb megkönnyebbülésére - elhagyta a Finalizert. Kár, hogy ez a meghitt béke csak fél napig tartott, ugyanis délután már megint a fedélzeten rontotta a levegőt. A belépője pedig nem volt mindennapi. Először is, amikor a nevetséges parancsnoki siklójával a csillagomboló energiapajzsának határához ért, persze bejelentkeztették, ez a protokoll minden hajó esetében. Amikor lekérték az azonosítóját, a Ren hisztisen közölte, hogy tőle csak ne kérjenek semmiféle azonosítót, főleg miután ilyen fontos ütközetet nyert meg, és hogy ha a fedélzetre ér, szétcsap. Ezután egy éles csattanással megszakadt a kapcsolat - ekkor értem oda, mert jelezték, hogy probléma akadt - , és rögtön láttam lelki szemeim előtt a jelenetet, ahogy Kylo Ren fejében elpattan valami, a kezében pedig kiugrik a fénypenge markolatából, az Első Rend gyöngye pedig hisztérikusan a műszerfalra sújt vele. Talán a sikítás is hallható lehetett volna, ha első mozdulatával szét nem csapja a mikrofont. Sajnos én enélkül is hallottam. Tudod, a tapasztalat, meg az évek. Pár perccel később Ren gépe a hangárban landolt, nem túl elegánsan. Nem is értem, hogy miért esett nehezére lettennie az után, hogy szétverte belülről . A rámpa gőzölögve lenyílt, és egy feldúlt Kylo ugrott ki, hogy aztán döngő léptekkel, és a lehető leghosszabb úton mehessen a szállására, hogy az egész hajó számára nyilvánvalóvá váljon: Kylo Rennek rossz kedve van. Kylo Ren mérges. Kylo Ren nem akar senkivel szóba állni. Maximum a lézerkardját segítségül hívva. Az emberek elhúzódtak előle, ahogy a parancsnoki hídra ért. Én nem tettem, pedig nagyon úgy tűnt, hogy én vagyok a célpontja. Mondjuk ez nem is nagyon lehetett másképp, minthogy csak én nem kerestem fedezéket.
Lesújtó pillantást vetettem az egyik asztal alatt megbújó mérnökre, majd felhúzott szemöldökkel végigmértem az előttem lelassító maszkos alakot.
- Ren. Parancsol valamit?
Csak szuszogás volt a válasz. Oldalra hajtottam a fejem.
- Ezt nemnek veszem - mondtam, majd megpördültem a sarkamon. - Távozhat.
Megnyitottam egy tervet a Starkiller készülő szuperfegyveréről, és elmélyülten elkezdtem böngészni, miközben reméltem, hogy Ren egyszer megunja a szótlan álldogálást, és lelép. Sejtésem beigazolódott, pár ideges, hörgő hang kiadása után megfordult, és bosszúsan lelépett.
Néha komolyan nem értem ezt az embert. Odajön hozzám, hogy szörtyögjön párat a sisakjában, aztán eltűnik. Remélem, telni fog pár napba, míg kipiheni ezt a fontos csatát..
