On the airplane [M&M ff.] Befejezett

3.

Alig vártam,hogy hazaérjek,mert már nagyon elegem volt belőle.

Pár perc múlva leállította a motort,majd én is leszálltam.

-Most mondd meg,hogy nem volt jó!

-Hát nem is volt az.

-Éreztem ahogy megöleltél.

-Mert bazdmeg olyan gyorsan mész,hogy kapaszkodnom kellett.

Erre csak megölelt (??) és elment.
Miért ölelget ez engem? És én miért engedtem neki? Vanda,térj észhez!!

Összedobtam valami kaját,majd amikor felmentem,a szobámban ott állt ő. Ő,Martinus Gunnarsen.

-Szia Bébi.

-Mit csinálsz itt,hogy jutottál be?

-Nyitva volt az ablakod.-kuncogott.

-És miért jöttél?

-Hátt...-közeledett felém.-olyan hamar elmentem.

-Martinus!-szóltam rá,de meg se hallotta.
A nyakamat kezdte csókólgatni,amire egy halk nyögés hagyta el a számat.

-Tudtam,hogy szeretsz..-suttogta.

Gyorsan észheztértem,majd egy gyors mozdulattal ellöktem.
Nem szóltam hozzá,csak néztem,ahogyan bociszemekkel néz rám.

Felállt,majd újra közeljött. Most azonban az ajkaimra tapadt,amit hamar viszonoztam.

Martinus erre a lépésemre csak belemosolygott a csókba. Élveztem...

Másnap reggel

Reggel Martinus mellett ébredtem,de nem emlékszem arra,hogy itt aludt volna.

-Martinus,menj haza!-utasítottam,amire szerencsére már meg is indult a szomszéd ház felé.

Összekaptam magam,majd elindultam az iskolába.

A terembe belépve Tinus fogadott VOLNA egy csókkal,de persze elmentem mellette.

Leültem a helyemre,és elővettem egy füzetet,majd rajzolni kezdtem. Justin Biebert akartam rajzolni,de valamiért Martinusra hasonlított. Minden gondolatom körülötte forgott.
Észre se vettem,hogy közben kicsengettek az óráról.

-Ez én vagyok?-lépett oda Martinus.

-Nem..-pirultam el.

-Akkor?

-Justin Bieber.

-Ááh szóval hasonlítok rá?

-Kicsit..

-Csak azért jöttem,hogy egyeztessünk.

-Miért?

-Hát,hogy átmehetek-e?

-Miért jönnél át?

-Mert veled szeretnék lenni.

-Jó,akkor gyere...

Martinus csodálkozott a döntésemen,de azt hiszem kezdek beleszeretni ebbe a gyerekbe.
Amint eszembejutott,hogy mire kellek neki,egy könnycsepp csordult végig az arcomon.

-Mi a baj,cica?-lépett oda mellém.

-Hagyj!

-Nekem elmondhatod.

-Csak kihasználsz... Hallottam rólad dolgokat..

-Nem tudtam,hogy hirtelen érdekellek.

Nem válaszoltam,csak lehajtottam a fejem.

-Én szeretlek cica,hidd el,nem használlak ki!

-Mindegy...-majd felálltam,és elhagytam a termet.

Órák után Martinus és én együtt mentünk hozzám. Jól érzem magam vele.
Megálltunk az ajtó előtt,majd megcsókóltam. Én kezdeményeztem,és nem ő.

Bementünk,majd olyat mondtam,amit sosem gondoltam volna.

-Szeretlek...-suttogtam az éppen evő Martinusnak.

Szegény majdnem megfulladt a kajától.