Leiner Laura-Ég veled [ÁTDOLGOZÁS]

.I.

A hajamat megigazítva, a kilincset gyengén lenyomva léptem be a titkárságra. A kintről beáramló, hűvös levegő felkavarta a bent ragadt, júniusi fülledtséget. A titkárnő az asztalánál üldögélt, és kedvesen nézett fel rám.
-Szervusz, Rella. Ülj csak le nyugodtan a többiekhez, az igazgató úrnak van egy kis dolga, utána egyből fogad titeket-mosolygott rám, mire én körbenéztem, és megpillantottam három diákot, akiket addig még nem vettem észre.
Az osztálytársamat, Gergely Melisszát egyből felismertem, épp egy rágólufot fújt és szívott vissza egyenletesen, a homlokára tapadt tincsei fru-frura emlékeztettek, de ha egy osztályba jártál vele, tudtad, hogy ezt a hajstílust ki nem állhatta. Nem sokat tudtam róla, nem tartoztunk egy társaságba, nem volt bajunk egymással, de mégis, annyk volt a közös bennünk, hogy órák alatt egy teremben ültünk és egy levegőt szívtunk.
Ott volt még egy tizedikes fiú, akit csak azért ismertem fel, mert sok újságcikkben feltűntették az iskolánk nevével együtt. Váradi Noel, egy kidolgozott fizikummal rendelkező, mellúszó fiú volt, aki már diákolimpián is részt vett, és az uszoda, ahol edzett, gyakran rendezett versenyeket, amiken sorozatosan állt dobogóra, hónaponta nem volt olyan újság, amiben nem említették meg őt. Mindenesetre egy nagyon komoly fiú volt, egyenes háttal, a két térde közé szorítva a kezét ült, és lefelé nézett az ujjaira.
A legutolsó diák szintén egy fiú volt, ő tűnt közülünk a legfiatalabbnak, és tényleg csak látásból, a közös tesióráink során ismertem meg, a neve Nagy Viktor volt. Ő is valamilyen sportoló volt, ha jól emlékeztem, teniszezett, és ő sem hobbiszinten, ez meg is látszott a bicepszén meg a tricepszén, de ő sokkal mosolygósabbnak tűnt, mint Noel, hiszen előregörnyedve, szórakozottan piszkálta a körmeit.
Leültem Melissza mellé, és mindegyikőjüknek halkan köszöntem, nemt tudom, miért, talán mert a titkárság az a hely, ahol az ember bűnösnek érzi magát, ha hangoskodik, és önkéntelenül lehalkítja magát.
-Ti tudjátok, mért vagyunk itt?-kérdezte Noel, mire mindhárman odafordultunk.
-Fogalmam sincs. A bizonyítványosztás után ideküldött az ofőm, és nem mondott semmi-vonta meg a vállát Viktor, mire egyetértően bólógattunk.
-Velem is így volt, és gondolom, mindenkivel-néztem rájuk, majd biccentettek.
A beszélgetésünknek úgy tűnt ezzel vége van, mindenki visszatért a saját kis gondolatvilágába, biztos mindegyikük azon agyalt, hogy miért van itt. A titkárnő közben felállt, és kinyitotta az ablakot, gondolom. annak a reményében, hogy a fülledt szobát átjárja a kinti, szintén meleg, de frissebb levegő. Az ablak elé nyúló tölgyfa egyik ágára egy madár szállr, és elkezdett csipogni. Az éneke szép volt ugyan, de fülsiketítően hangzott a feszült csendben. A titkárnő a papírjaival zizegett, mi pedig izgatottan, de egyben idegesen vártuk a sorsunkat.
Nagy sokára kinyílt az igazgatói fából készült ajtaja, és kilépett rajta az igazgatónk, Kozma István. Harmincas évei közepén járhatott, nem az a rettegett igazgató, hanem a jófej, de nem teljesen elnéző kategóriába tartozott, mindig igazságosan ítélkezett kisebb-nagyobb balhék felett is. Most is kedvesen, mosolyogva invitált be minkek a birodalmába, mi pedig egymás után léptünk be az irodába.
Kozma leült az asztala mögött álló, gurulós bőrszékbe, és összekulcsolta a karját maga előtt. Mosolyogva várta, hogy elhelyezkedjünk, majd mikor látta, hogy mindannyian beálltunk egy kényelmes, nekünk alkalmas pózba, nekikezdett a mondandójába.
-Végre sikerült-kezdte-bekerültünk az Iskolák Országos Versenye, röviden csak IOV résztvevői közé!
-Ne haragudjon, hogy félbeszakítom-szólt közbe Noel-de mi az az Iskolák Országos Versenye?
Nos, erre mindannyian kíváncsiak voltunk.
-Ez egy olyan rendezvény, amiben különböző iskolák vesznek részt. Már nyolc éve rendezik, azt hittem, mindenki ismeri! Na de mindegy is. Minden évben, június utolsó két hetében rendezik meg, egy addig ismeretlen helyen, hogy az iskolák ne tudják a helyszínhez passzoló feladatokhoz igazítani a diákokat. Ezért idén mindenre fel kellett készülnünk, de erre később rátérek. A két hét alatt a szervezők elszállásolnak titeket-fejezte be, mire én nagyjából felfogtam, miről lenne szó. Egy két hetes versenyről a nyári szünetben, amit a többi iskolával vívunk meg. Különböző kategóriájú feladatok lesznek, és azt kell megoldani.
-Én nagyjából értem. És mi lennénk a csapattagok? Egyáltalán csapatok lesznek?-kérdeztem rá az engem érdeklő információkra, és a többiek is bólogattak.
-Á, valóban, köszönöm Rella. Nos. igen, itt négytagú csapatok vannak, és átnézve az IOV honlapján található képeket, következtetésekre jutottunk. Az egész tanári kar, és én is biztosak voltunk benne, hogy idén is lesz sportos illetve erőnléti feladat, ezért úgy döntöttünk, a négy csapattagból kettőnek sportolónak kell lennie. Ezért gondoltunk Váradi Noelre, a tizedikes úszónkra, aki nem csak rendkívül jó fizikummal rendelkezik, de iskolánkkal együtt meg van említve rengeteg újságcikkben, őszintén remélem, hogy elfogadod a részvételt-fordult felé, és átnyújtott neki egy sárga melegítőnadrágot és pulcsit, meg egy prospektust, amit az "IOV, AZ ISKOLÁK ORSZÁGOS VERSENYE" felirat díszített. Volt még az asztalon négy ilyen, így gondoltam, mindegyikünknek szán egyet-egyet.
-A másik sportoló, akire a gondoltunk, az a kilencedikes Nagy Viktor, aki fiatalkora ellenére kiváló eredményeket ért el teniszben, ezért rád is mindenképp számítok-nyomta a kezébe az előbb látott ruhákat és tájekoztatót.
-Miután kilőttük a sport kategóriát, nagy vita alakult ki arról, hogy még milyen tantárgyból jeleskedő diákokat vigyünk a versenyre. Végül rád esett a választás, Horváth Rella,-nézett rám mosolyogva, mire én azonnal feszengeni kezdtem álmosollyal-a tizenegyedikes, matekból, nyelvekből és magyarból kiemelkedő tanulóra. Mindenképp számítok a részvételedre-nyújtotta át a napsárga kollekciót és prospektust. Mindenképp részt akartam venni rajta, annyira érdekesnek hangzott! Meg amúgy is:imádom a kihívást.
-Szintén ebből az osztályból választottuk ki a másik reál illetve humán tantárgyas tanulót. Gergely Melissza-pillantott a már nem rágózó, hosszú, vörös hajú lányra-az informatika, természet és történelem szakértője. Az ezeket a tantárgyakat tanító tanáraid mindenképp téged javasoltak, remélem elfogadod-fejezte be.
-A honlapon és ebben a tájékoztatóban is megtaláljátok a szükséges információkat. Számítok mind a négyetek részvételére, holnapi legyetek szívesek visszajelezni. Beszéljétek meg a szüleitekkel, ha akarjátok, igazítsátok magatokra a melegítőt, és majd június 17-én, vasárnap találkozunk! Miután visszajeleztetek, küldök fontosabb információkat, addig is kellemes nyarat!-köszönt el tőlünk, és úgy tűnt, nem szándékozik többet kommunikálni, ugyanis elővette a laptopját, és nekiállt gépelni.
Elköszönés után kimentünk a titkárságról, majd lelépkedtünk a földszintre. Az épület teljesen üres volg, már mindenki a nyári szünetét élvezte, mi pedig most léptünk ki az üvegajtón, és váltunk külön, úgy, hogy egy jó két hét múlva újra találkozunk.

Sziasztok,
Ez lenne a legújabb könyvem, remélem tetszik! Próbáltam hozni a stílust egy kicsit, nem tudom, mennyire sikerült. Mindenesetre továbbra is imádom a könyvet, remélem tetszik ez az átdolgozott verzió is!
Puszi:Noémi😘💙 #szeretjükazírónőnket