𝖈𝖍𝖆𝖒𝖕𝖆𝖌𝖓𝖊 𝖑𝖔𝖛𝖊

𝓷𝓲𝓷𝓽𝓱

•Egy fegyverrel gyilkolni is lehet, de megfelelő kézben védelmezhet is.•

Az nap este Reed nem hagyott ott, egyedül mint azon az éjszakán amikor felbukkant Ő. Szívem szerint, akkor, köddé kellett volna válnom és tova szállni. De nem, nekem ott maradt a leggyűlöltebb ember a világon.
Tényleg nem az dühített fel,hogy megütött akkor aznap este, hanem, hogy ez nem az első eset volt.
Anyám és barátaim Tim és Sandra, állandóan azt kérdezték,hogy mik azok a kék-zöld foltok a nyakamon vagy éppen a csuklóimon. Szinte, majdnem elástam magam szégyenemben,hogy hazudnom is kell nekik.
Ezek után jött édesanyám halála és az, hogy Austin kollégiumba ment messze tőlem. Az állam másik felébe és csak hónaponta egyszer hívott. De miután én is befejeztem a gimnáziumot, utánna mentem.

Annyira össze voltam törve, hogy nem tudtam mit kezdeni magammal.A barátaim sem voltak már a közelben, ki költöztek Európába a szüleikkel.

Ekkor találkoztam Diegoval és egy igazi barátra találtam. Neki nem voltak szülei, nevelő intézetben nevelkedett fiú volt. Sajnos kiskorában elítélték a bőrszíne miatt. De őt ez nem tántorította el attól amit szeret. Imádta kiskorában az autók és a motorok szétszedelését és összerakásukat. Nem csodálkozom engem is el ragadott ez a világ.

Ahogy sok kis és nagy dologból, alkatrészből egy működő és hasznos jármű alakul ki.
Varázslatos nézni a szémében azt a tüzet, vágyat. Mint a gyerek a cukorkás boltban.

*****

Hétfő reggel van. Az idő a kedvemet tükrözi.
Kicsit borús, széles időjárás van.
A szekrényemből előhúzom az alap darabként funkcionált bőrdzsekimet és farmeromat.
A hűvös idő miatt egy spagetti pántos trikót veszek fel, majd bele tűröm a nadrágomba. Ez fölé pedig- ta Da Da dammmm- egy mustársárga, kötött pulcsit kapok fel. Kedvenc karórám egy kényelmes fekete csizma és a szél miatt egy szintén fekete sapka.

A sminkem egyszerű; egy kicsit spirál és nude rúzs. Semmi vakolat, azt meghagyom a suli khm. lányainak.

A komodról felkapom a táskám és bele söpröm a szükséges dolgokat, telefonomat lehúzom a töltőről és azt is bele hajitom.

A reggelim egy gyümölcs saláta és narancslé keveréket, amióta rendesen sportolok úgy kb három éve egészségesebben étkezem.

-Fiúk! Elmentem!- kiabálom fel az emeletre a lépcső aljából. Nagy sóhajjal leemelem az akasztóról a slusszkulcsokat és már nyitnám ki a bejáratit amikor Aiden utánnam kiált.

-Alaska! Eltudsz menni Reed-ért.- ledobta magát a kanapéra és kényelembe helyezi magát, mire én megforgatom a szemeimet.

-És Austin? Ő nem bírja?- kérdőn felvonom a szemöldököm- Tudtommal ő a legjobb barátja.

-Igen az, de tegnap nem jött haza.-sunyin rám néz és elmosolyodik.

-Jó, oké. Pfuujjj, nem akarom hallani tovább.-a kezeimet a füleimre tapasztom-Egyébként hol lakik Reed?

- Lincoln street 32/b.

-Úgye csak viccelsz velem?

-Miért?

- Ez kereken öt házzal van arrébb és te nem bírod bevinni?- Oh csak kerüljél a kezeim közé, de nem éred meg a holnapot.
****

Az autó halk morajlása elhalkult és én a kezemet a kormány közepén elhelyezkedő dudára helyezem és jó hosszan ott tartom.
Addig el sem engedem mind őfelsége kinem sétál az ajtón, ha jól látom már pedig jól látom az orra alatt nem éppen szépeket morog az autó tulajdonosáról.

Leszalad, majd megragadja a kilincset és ránt rajta egyett. Szegény kicsikém.

Nyílik az ajtó és egy döbbent szemekkel figyelő fiú néz végig rajtam. Elmosolyodik és az ajkaiba harap.

**

-Látom Aiden és Austin nem szólt semmit sem.

-Hát nem is bánom.-már megint az ajkaiba harap, mire én is azt csinálom.

****
Suliba befordulva észre veszek egy nagyon is ismerős fekete autót.
Hisz' nekem is ilyen van.
Ó, hogy vigyen el a rigó bácsi!!