Seprűtánc

V. Fejezet

A kabinok nagy része már tele volt. Fogalmam sincs, hogy fognak a lentiek felférni. A régi iskolámban ilyen probléma nem volt, hiszen több hajóval mentünk az iskolába. 

- Lily! Hé, Lily!-integetett nem messze tőlem Fred

- Szia!-mosolyogtam rá

- Emlékszel rám? Ó persze, hiszen most mondtad a nevemet.-vörösödött el

Olyan aranyos volt, ahogy zavarba jött tőlem. Pedig a nyakláncom is a nyakamban volt, mégis ilyen hatással voltam rá. 

- Van már ülőhelyed? Mert, ha nincs és, persze, ha van kedved akár csatlakozhatsz is hozzánk.

- Nincs. Köszönöm, elfogadom.

- Zsír.-vigyorgott

Elmosolyodtam mosolyán, majd követtem őt a folyosón. Odabent még két fiú és egy lány ücsörgött. Az egyikük kiköpött mása volt a mellettem álló Frednek. Mindhárman felénk kapták a fejüket, mikor beléptünk.

- Srácok, ő itt Lily. Ő itt a bátyám George, Paul és Elizabeth.

- Sziasztok.-intettem nekik bátortalanul

- De csak két perccel vagy idősebb.-állt fel az ikre- Szóval te lennél az a híres Lily. Fred már...

Be sem tudta fejezni, a testvére a hóna alá kapta és erős barackot nyomott a fejére. George pedig fájdalmasan felnyüszített ikre szorításában. 

- Azt ajánlom ülj le, mert ez eltart egy darabig.-kínált hellyel Elizabeth

- Köszönöm.-mosolyodtam el

Az ablak mellé ültem le, mellém pedig Fred, mellé pedig George. Pár perc várakozás után elindult a vonat. 

- Te elsős vagy?

- Nem.-ráztam a fejemet- 3. éves. 

- Még sosem láttunk. Pedig hidd el, aki a Weasley-ken kívül vörös, az rögtön feltűnt volna. Hacsak nem vagy te is Weasley.

- Nem!-kacagtam fel- Franciaországban jártam eddig. De költözés miatt ott kellett hagynom az iskolát. 

- Hála az égnek.-sóhajtott fel megkönnyebbülten Fred

Kérdő tekintettel néztem rá, mire zavarba jött. 

- Ne..nem azért. Csak..csak kevés a szép Weasley lány.

- Ha ezt Ginny hallaná.-szólalt meg ezúttal Paul

- Ő a húgom. Ő nem lehet szép. -felelte Fred

A vonat út fele csevegéssel, másik fele pedig alvással és nézelődéssel telt. Gyönyörű hegyvidéki tájakon át vezetett utunk. Mennyivel izgalmasabb látvány, mint a tenger. 

- Lassan vegyük fel a talárokat.-szólalt meg Elizabeth 

Két pálcasuhintással már fel is öltöttük magunkra. Mindenki engem nézett egy emberként.

- Én ezt nem vágom.-csóválta a fejét George

- Mit?- estem kétségbe- Nem jó a talár? A boltban az eladó azt mondta ezt hordjátok itt.

- Nem, nem azt.-felelte Paul

- Hanem, hogy, hogy tud ilyen rohadt jól állni neked még ez is. Nekem ez egy zsák ruha.-húzta szét magát az anyagot Elizabeth

- Ó, hát...izé köszönöm.-motyogtam az orrom alatt

Az évek során igazán megszokhattam volna a rengeteg bókot, de tőlük mégis zavarba jöttem. 

A vonat lassan befutott az állomásra. Az ikrek között haladva mentünk a kitaposott ösvényen, ami egy tó partjára vezetett. Ott csónakokba szállva indultunk meg a hatalmas kastély felé. Sok szépet hallottam a Roxfortról, de álmomban sem hittem volna, hogy ennyire gyönyörű. A csónakok végén lévő lámpások világították meg utunkat. 

- Köszönöm Fred.-fogadtam el a vörös hajú srác segélynyújtó kezét

- Hogy lehet, hogy nem kevertél össze minket?-pattant ki velem párhuzamosan a csónakból George

- Neked az arcod bal oldala a szeplősebb, míg Frednek a jobb oldali arca. 

- Eszem megáll. Te zseniális vagy.-kuncogott Elizabeth- Mi nagyon jóban leszünk.-vigyorgott- Remélem hozzánk osztanak be. 

Úgy érzem nem lesz baj a beilleszkedéssel. A kastély belülről még szebb volt, mint kívülről. Hatalmas lebegő gyertyákkal világították meg az előteret. Barna, csillogó márványpadlón sétáltunk. A falak hófehérre voltak festve, rajtuk mozgó portrékkal. Egy középkorú boszorkány felügyelte a bevonuló diáksereget. Szigorú tekintete szinte égetett. 

- Ms. Deveraux!-szólított meg

Felé fordultam, míg Fred bátorítóan megsimította a hátamat, én pedig még egy utolsó biztató mosolyt küldtem feléjük, majd a boszorkányhoz mentem. 

- Üdvözlöm Önt a Roxfortban. A nevem Minerva McGalagony. Dumbledore professzor engem bízott meg, hogy kísérjem be az első évesekkel egyetemben a Teszlek Süveghez, hogy beoszthassa Önt a megfelelő házban. 

- Rendben.-bólintottam

Az elsősök a vállamig értek, így még jobban kilógtam közülük. Remek. Mindenki engem fog méregetni, bár ehhez az évek során hozzászokhattam volna.