Vissza Hollywoodba

Az ismételt talalkozás

Május 1, Hétfő  5:00
Oakville, Queen ház

Vissza a normális hétköznapokba, keltem fel nagy nyugodtan.
A szokásos reggeli futás, zuhanyzás, reggeli és már kezdődhet is a nap. Mint mindig, ma is még suli előtt beugrottam a cégbe, átnéztem pár papírt, kiadtam pár feladatot és már indultam is az iskolába. Szinte már névjegyemként felismerhető késéssel érkeztem. Ma csak tíz perccel a csengő után estem be a terembe. Volt olyan, amikor öt perccel az első óra vége előtt. Szóval magamhoz képest még időben voltam. Az első óra úgyis matek, az nem olyan fontos. Mivel ráértem, még elugrottam büfébe, majd az elmaradhatatlan kólával a kezembe vettem az irányt az osztályom felé.
- Jó reggelt! - léptem a terembe. Már teljesen megszokott, hogy kések. Mindenki tudja, hogy munkából jövök.  A tanárok se teszik szóvá, amíg jók a jegyeim nem zavarja őket.
Azonban az osztályban nem csak a matektanárom, hanem azt osztályfőnököm is jelen volt.
- Üdv Jack, foglalj helyet! - ha nem mondta volna, akkor is ezt csinálom. A termünkben hármas padok vannak. Hat pad van, noha csak tizenheten vagyunk. Két oszlopba vannak rendezve. Én a hátsó sor, táblával szemben bal oldalában ülök Scottal és Joshal. Nyugodt, lassú tempóval odasétáltam és elfoglaltam a középső széket.
- Miről maradtam le? - ültem be a fiúk közé.
- Lesz egy új osztalytálytársunk. - vágott értetlenkedő arcot Josh.
- Két hónappal a suli vége előtt? Ráadásul egy végzős osztályba. - Mi a franc? Ennek így sehogy sincs értelme.
- Senki nem érti. De állítólag egy lány, szóval...
- ...Újabb jelölt a Mrs. Queen címre. - fejezte be Josh mondatát Scott nagy vigyorogás közepette.
- Jól van már, hagyjatok már békén ezzel. - löktem el a két idiótát.
- Pedig Sarah egész esélyes volt. Kár, hogy nem történt semmi, pedig annyira összeilletek. - cukkolt tovább Josh.
- És te még nem is láttad a közös képüket. - dobta fel a labdát Scott. Ó, hogy cseszné meg!
- Milyen képet?? Jack, kérem a mobilod!
- Tudod, hogy odaadtam Sarahnak.
- Ne nézz hülyének. Biztos, hogy már vettél újat. És tuti, hogy mentetted.
- Dehogy mutatom. Inkább ...
- Remélem a hátsó trió is hallotta, amit mondtam. - szólt ránk az ofő. Az osztály egy emberként fordult hátra.
- Hát tanár úr, az úgy történt... - kezdte el mesélni Josh a baromságait, amire mindenkiből kitört a nevetés. Ez nálunk minden napos esemény. Josh mindig a falak gyönyörű színeinek bámulását, vagy a kint repkedő pillangók csodálatosságát hozza fel. Én legtöbbször egy igent mondok, majd ha rákérdeznek a válasz a nem tudom, elfelejtettem a válasz. Scott meg csak simán rávágja, hogy ő süket, nem hall semmit. Szóval mindig van valami kifogás. Ha fontos dologról van szó figyelünk, ha nem akkor nincs az a pénz, amiért megtennénk.

- Jól van Jack, elhiszem hogy elbűvölőnek találod a padba bevésett pálcika embert. Tehát ismétlem, amit mondtam: egy lányról van szó, szóval kedvesen bánni vele.
- Remélem szőke és szexi. - vágta rá azonnal Josh, kelleténél kicsit talán hangosabban is. Ismételten mindenki fejét fogva nevetett.
- Szőkének szőke, az utóbbit azt nektek kell eldöntenetek. - Szerencsére az ofő már egészen hozzánk edződött és nagyon lazán kezelte az ilyenfajta beszólásokat. Mit ne mondjak, akadt belőle bőven. - Mindjárt jövök, megnézem, merre van. Addig mindenki maradjon nyugton, semmit se szedjetek szét!
- Imádkozzatok, hogy szerencsém legyen. Ha már Saraht valaki lestoppolta. - nézett rám tettetett nehezteléssel.
- Nyugodtan átengedem neked, ha ennyire szeretnéd. De tudod, szerintem ebbe ő neki is lesz beleszólása.
- Ugyan már. Engem minden nő imád. Egyszer meglát póló nélkül és többet másra se fog tud nézni.
- Csak rám, Scottra és még pár tucat emberre, akik jobban néznek ki, mint te. - nevettem az önfényezésén.
- Ugyan. - húzta meg a szó végét - Nálam keresve se találhatsz jobb pasit.
- Így van egyetértek. - hagytam annyiban.
- De most, nem? - pattogott továbbra is Josh, de választ már nem kapott. Nyílt az ajtó, visszatért az osztályfőnök.

-Hadd mutassam be új osztálytársatokat - és ekkor lépett be az ajtón. Nem kellett mondani a nevét, már tudtam ki ő. A mellettem ülő két fiú is megdermedt. - Sarah Trevort. - Hát mit ne mondjak kissé de ja vu érzésem volt. Pénteken pont így értetlenkedtem, ahogy most. Mit keres itt? Miért jár suliba? Miért pont ide jár? Mit akar? Vagy egy tucat kérdés merült fel bennem, de egyikre se tudtam a választ. Az osztálytársaim is hasonlóan meglepődtek, mit keres itt egy sztár, tették fel magukban a jogos kérdést.

- A kérdéseiteket a szünetre használjátok, Sarah kérlek foglalj helyet, már rég el kellett volna kezdeni a matek órát. - vezényelt az ofő.
- Hé Josh, megfelel? - szólt be Lucian. Igazából nem lett volna vele gond, ha nem Sarahról lett volna szó, de a jelen helyzetben ez nem volt számunkra annyira megnyerő.
- Kuss van. - intézte el Scott. Tényleg igaza volt Luciannak, Sarah kitett magáért, nagyon jól nézett ki, de egyelőre annyi minden más járt a fejünkben, hogy ez volt a legkevésbé fontos dolog számunkra abban a pillanatban.
- Amint szünet lesz, azonnal kikérdezem.
- Hagyd csak, úgyis mindenki tolongani fog nála. - intettem le Josht - Hidd el úgyis ide fog jönni. Addig meg viselkedjünk úgy, mint általában.
Így is tettünk. Az óra maradék részén az inaktivitást választottuk. Fejet padra lehajtva aludtunk. Ez nálunk megszokott. Vagy figyelünk(mondjuk ez a legritkább), vagy beszélgetünk, vagy alszunk. Most inkább hagytuk a beszélgetést. Úgyis Sarahnál kötnénk ki és vele kapcsolatban túl sok a kérdőjel.
A szünet úgy alakult ahogy megjósoltam. Legtöbben oda is özönlöttek kérdezgetni őt.
Mi hárman szokasunkhoz híven levonultunk a büfébe, majd kajával felpakolva tértünk vissza a terembe. Az osztály nagyja Sarah körül csoportosult és aki nem tudta volna, hogy ki ő, most már teljeskörű felvilágosítást kapott, a többiektől. Miért pont most? Miért ezt a sulit választotta? Miért kezdett el egyáltalán ide járni? Hangzottak el a kérdések. Mint kiderült egy ismerőse miatt kezdett el ide járni, és azért mert kiváncsi rá, hogy milyen ebbe a suliba járni. Persze jött is a következő kérdés. Ki az az ismerős? Mivel Sarah a mellettünk levő padban kapott helyet és a szünetben ott is maradt így mindent hallottunk. Amikor elhangzott a kérdés, már tudtuk mi lesz a válasz. Vagyis inkább féltünk attól, hogy én miattam.

- Jack miatt. - hangzott a válasz.

Na ez a nap is jól kezdődik gondoltam magamban, és már fel is készültem a kérdésáradatra.