Just My Type

6. "Nem hagyhatom"

Az este unalmasnak ígérkezett. Miután Matty bemutatott pár jól öltözött seggfejnek, magamra hagyott, hogy megkeresse Alisont. Most itt lassúzok a sráccal, akivel a lány érkezett, hogy Matt kaphasson egy kis teret. Mi ez, ha nem barátság?

- Tudod, le is léphetnénk innen. - suttogta a fülembe, miközben keze levándorolt a derekamról a fenekemre. Az undor kerülgetett, de nem akartam Lawsont lejáratni a jelenetemmel.

- És mi lesz a pároddal? – kérdeztem miközben visszaigazítottam a kezét a derekamra.

- Ahogy elnézem ő is mással lenne szívesebben. – bökött fejével a terem másik végébe, ahol Alison épp a nyelvével próbálta ellenőrizni Matty barátom torkát belülről.

- Attól, hogy ők éppen felfalják egymást, nekünk nem kell.

Elléptem tőle, hiszen láthatólag már nem kell őt lefoglalnom többet, de a csuklómnál fogva visszarántott magához. A körülöttünk lévő emberek, mintha semmit sem érzékeltek volna az egészből.

- Eressz el.

- Nem, most velem jössz. – sziszegte idegesen, miközben rászorított a csuklómra.

- Szerintem meg most elengeded, mielőtt még megtalálom betörni az orrod.

A hang irányába kaptam a fejem és ott állt Ő. El kell ismernem, tökéletesen állt rajta az öltöny és a karjánál épp annyira feszült, hogy tudjam tényleg képes kárt tenni az előttem lévő srácban.

Ryan gúnyosan felnevetett, majd egyenesen Bradley karjaiba lökött.

- Tessék, kölcsönadom, de csak ma éjszakára. – majd egy kacsintás után távozott.

Éreztem, ahogy a karjai megfeszülnek körülöttem, kötelességemnek éreztem megnyugtatni.

- Köszönöm. – mosolyogtam rá hálásan – Ryan elég durva tud lenni néha

- Ő a barátod?

Felháborodott hangján és fájdalmas arckifejezésen nevetnem kellett. Úgy két perc után abba is tudtam hagyni.

- Nem, dehogy. Én Mattel jöttem, de vele is csak barátként. – Böktem a hüvelykujjammal a még mindig csókolózó páros felé. – Egyébként túl sokszor futunk össze véletlen. Te követsz engem?- Kérdeztem szerintem vicces arckifejezéssel, mert kicsit felnevetett.

- Az égből estél elém a Temzébe szárnyakkal a hátadon  és kis híján felrobbantottál egy mosógépet. Ezek után mindig követni foglak. - mondta egy apró mosollyal az arcán

Döbbenetemből az rángatott ki, hogy finoman megfogta az egyik kezem és maga után húzott. A bálterem nyugodtabb részén álltunk meg egy asztalnál, ahol James, Tristan és Connor ültek.

***

Meglepődtem, hogy a srácok, milyen közvetlenek voltak velem. Maguk közé ültettek és végig barátságosan kérdezgettek onnantól, hogy milyen Írország és hogy kerültem a táncegyesületbe odáig, hogy miért az akvamarin a kedvenc színem.

- Na jó fiúk hagyjátok már kicsit levegőhöz jutni. – Szólalt fel mellőlem Brad.

- Ooo a mi kis Braddy-nk féltékeny. - kezdett el gügyögni Tris, miközben megcsipkedte az említett arcát, aki alig csak szem forgatva tűrte.

- Mi oka lenne rá? – Kérdeztem nevetve. Ritkán találkozni ilyen önmagukat adó emberekkel.

- A fesztivál óta csak rólad beszél. - Válaszolt nekem James.