Hated Love | BTS Suga ff. | VÉGRE ÁTÍRÁS ALATT-ami per pillanat szünetel- |

23. rész

Nem újdonság az, ha azt mondom, hogy a Nap irritáló sugaraira ébredtem? Hát nem.

Szóval a napom úgy kezdődött, hogy a csávómat elnyelte a föld. Mikor felébredtem nem találtam sehol, szóval tuti elment a taxival amit este hívtam. Mikor erre rájöttem, Sugar ugrott rám egész lényével, amitől úgy megijedtem, hogy elájultam, szóval aludtam tovább. És valami nemtudommikor kelhettem, csak annyit tudok, hogy csengettek. Az nap másodszorra ijedtem meg. De most HÁLLELÚJÁ nem ájultam el. Kicsit kómásan gondolkodtam azon, hogy ki is lehet az, miközben az ajtó felé haladtam, de nem ugrott be szinte semmi, se senki. Ásítva egyet kinyitottam a hófehér ajtót, majd álmosan pillantottam az előttem álló fiúra.

-Yoongi?-kérdeztem, kissé megugorva, és szemeim még meg is töröltem, hogy tisztán lássak.

Yep...ez Ő.

-Ki más lenne? De te...-nézett végig rajtam elég feltűnően. Zavartan megvakartam a tarkóm, majd elálltam az útból, hogy a fiú be tudjon jönni.

-Tudod...nos...eh...-kezdtem bele kissé zavartan, majd sóhatottam és legyintettem egyet kezemmel.-Várj meg itt mindjárt jövök!-mondtam határozottan, majd nem törődve a fiú értetlen tekintetével, felvágtattam az emeletre és 10 perc alatt rendbe szedtem magam. Mikor vissza értem a földszintre, a fiúhoz baktattam a nappaliba, aki a kanapén ülve mobilját nyomogatta. Érkezésemre felkapta a fejét, majd egy halvány mosolyt eresztett felém, amit én is megtettem. Felpattant ülőhelyzetéből, majd elém lépett és egy szoros ölelésbe vont, amit én is viszonoztam.

-Hogy van az én koristám?-kérdezte mókásan, miközben eltolt magától és mosolyogva egyenesen iríszeimbe nézett.

-Koristám?-vontam fel egyik szemöldököm, nagyot sejtve.

-Nem tetszik, Jégenjáró ősember?-mondta gúnyolódva, mire kuncogva lágyan mellkasára csaptam, amitől Ő is felnevetett.

-Na de!-megköszörültem torkom, majd gyanúsan végig mértem.-Miért hoztad fel a korcsolyázást?-Yoongi vigyorra húzta ajkait, majd hátsó zsebéből előkotort valami papírt és felém nyújtotta. Értetlenül és szemöldökráncolva vettem ki kezéből, majd hajtottam szét a lapot.-Országos műkorcsolya verseny (most csak úgy kitaláltam, de ne bántsatok ezért, mert az ineterneten nem találtam semmit .-.)...Yoongi ez...-pillantottam fel a fiúra kissé sokkoltan. Fejével a lapra biccntett, hogy olvassam tovább, mire eleget téve kérésének tovább futottam a sorokon. Mikor végig olvastam mindent, szemeimbe könnyek gyűltek és még kezem is szám elé helyeztem.

-Remélem örül-...-befejezni se tudta mondatát, rögtön nyakába ugrottam, és szorosan öleltem magamhoz, miközben könnyeim is eleredtek. Kezeimmel szinte téptem pólóját, annyira kapaszkodtam benne boldogságomban, miközben Ő csak lágyan simogatta hátam.-Akkor ez igent jelent.-mondta halkan elkuncogva magát. Hevesen bólogatva elváltam tőlle, majd kezeimmel arcom kezdtem törölni. Mikor ezzel megvoltam, a fiúra pillantottam, aki eddig minden mozdulatom figyelte. Óvatosan megfogta egyik kezével az enyém, majd a másikjával a lapot mutatta fel.-Ha jelentkezni szeretnél rá, csak itt-mutatott egy üres vonalra a lapon.-alá kell írnod.-mondta mosolyogva, továbbra is arcom fürkészve.

-Még szép, hogy szeretnék jelentkezni! Ez életem legnagyobb lehetősége, hogy észrevegyenek az emberek.-mondtam, miközben egy tollat a kezembe véve, aláírtam a papíron.

-De te már így is híres vagy.-orromra rányomva ujját elkuncogta magát, majd összehajtotta a lapot és elrakta a zsebébe.

-Jóvanna'!-kuncogtam egyet én is, miközben kezeinkkel játszottam. Mosolyogva fürkészte arcom lassan kettő percen kersztül, amitől kissé zavarba jöttem és éreztem ahogy a pir egyre erősödik orcámon.-Mit mosolyogsz ennyire?-kérdeztem kissé zavartan, de tekintetem továbbra is az övébe fúrtam. Nem nagyon tudtam belőle semmit sem kiolvasni.