Tom Hiddleston ff.

6. Biztos a postás az

Vasárnap az egész napot a házban töltöttem. Amikor a második doboz fagyimért mentem ki valaki csöngetett.

Mivel azt hittem hogy a postás kinyitottam az ajtót de helyette Tom-ot pillantottam meg. Aki elég dühös arckifejezéssel magasodott felém.
-Ma még beengedsz?-lengette kezét az arcom előtt majd beengedte magát.

-Kérsz valamit inni?-kérdeztem három perc után.
-Nem én csak egy választ kérek. Miért hazudsz nekem?-nézett mélyen a szemembe.
-Én nem hazudok.
-Miért mondtad azt hogy nincs barátod mikor van?-emeli fel a hangját.
-Nekem nincs.
-Akkor ki az a Barns?-húzta fel szemöldökét.
-Aznap ismertem meg az öcsém haverja.
-Ahha de mi van azzal hogy kicsimnek hívott?
-Semmi. Nem tudom. De az a lényeg hogy mi nem vagyunk együtt.
-Persze te semmit sem tudsz!-mondta szinte már üvöltve.-Láttam hogy élvezted azt hogy megérint és hogy kicsimnek szólít!-ordította két lépésre tőlem.
-Te féltékeny vagy?
-Nem. Nem vagyok az.-csapott a falra.
-Biztos-mondtam miközben kikerültem Tom-ot és a konyhába sétáltam.-Kérsz bort?
-Nem.-szerintem meglepődött azon hogy csak így túllépek az üvöltözésén.

Éppen álltunk egymással szemben és én nyugodtan iszogattam a boromat amikor megszólalt a csengő. Na ez már tényleg a postás lesz. Aha szép álom. Mikor ajtót nyitottam az exemmel és a kislányával találtam szembe magam. (Azért szakítottam 1 évevele mert kiderült hogy van egy kislánya aki 4 éves és akkor 5 éve voltunk együtt szóval megcsalt.)