Losing Someone Important (Amúgy Magyarul Van És Heronstairs)

thoughts that choke me every night

Jem szürke hajába lágyan kapott a szél,a forgalom zajai pedig nagy érdeklődéssel kapták meg a figyelmét. A negyedik emeleti lakásuk ablakában ücsörgött. Pontosabban lakása. Bal térdét a mellkasához húzta,míg a jobbat kilógatta az ablakon. Bal kezében egy erős cigaretta ücsörgött,melyebe mélyeket szívott és káprázattal gyönyörködött az utána szájából felszálló füstben. Alsónadrágja gyűrötten csüngött a derekán,inge pedig lazán lógott rajta, és nagyjából három mérettel bővebb és nagyobb volt mint az neki megfelelne. Pontosabban ez William inge volt. A fiú már három hete nem állt vele szóba, holott valószínűleg inkább neki kellett volna ezt tennie. Elvégre nem Will sétált haza egy újabb rossz híreket hozó kórházi vizsgálat után arra, hogy Will lakáskulcsa az asztalon hever,ő pedig se szó,se beszéd elhagyta,és valószínűleg vissza sem fog jönni.
Jem idegesen és inkább feszülten beletúrt a hajába,s miután elnyomta az elszívott cigarettát, elővette a mai nap második dobozt, amely tele volt a csendes gyilkosokkal. Halkat sóhajtott,majd letépte a csomagolást és vézna,csontos ujjaival letörölte könnyeit, áthajította az ágyra a dobozt és átölelte a saját mellkasát. Fázott,de már ez sem érdekelte. Csak szerette volna ha minél hamarabb vége lenne mindennek és vagy ő távozik a világból,vagy Will tér vissza az övébe. Talán az első opció reálisabb. Hiszen Willnek ott van az egész világ,vele tökéletesen boldog lehet bárki! Viszont neki senki és semmi. Talán épp ez a jel. Ez a jel,hogy itt az ideje hogy vége legyen az ürességnek és átvegye a helyét a csend és a béke melyet a halál sötét,hideg,ám csábító kezei kínálnak. Erősen alacsony a lehetősége annak,hogy William mellett ébredjen, mégegyszer ebben a számára rövidnek jósolt életben, hiába akarja. Lehetetlenebb mint meggyógyulnia,pedig az a lehetőség százalék a mínuszok legalját súrolja. A törékeny fiú visszahúzta maga mellé a kilógó lábát,és vissza huppant a panellakás langyos padlójára. Csend volt;őt pedig zavarta a csend. A csendben mindig elszabadult a legszőrnyűbb pokol és Jem nem tudta elviselni. Ilyenkor minden rossz gondolata kijött azokból a mély árkokból melyet ásott nekik,és engedély nélkül rombolták le minden eddig rendbe jött dolgát. De jelenleg amúgy sem volt rendben semmi.
Kimerülten leült a padlóra,és beszívta az ingből áradó Will-illatot. Hiányzott. Rohadtul hiányzott a mindennapi életéből. Ő volt az a kevés amit az élet a jóból neki adott;és most elvette. Szinte elfelejtette milyen volt Will nélkül élnie, ezért most sem ment a megszokása. Üres volt minden rutinos mozdulata. Üres volt az ágya. Üres volt Will könyves polca. Üres volt Jem egész lénye.