Jófiúból rosszfiúba

Kiborult...

Elkezdtem előre esni, azzal az egy pohár kávéval a kezemben a híres nevezetes Antony Marshall felé. Átkozott gravitáció.... Ne már..
Egyenesen felsőtestére estem ráborítva kávémat ezzel. Megmarkolta vállamat lerántva magáról.
- Bocsánat- dadogtam. Csak dühösen nézett rám, s felállt. Elkezdett felém lépkedni. Remegve álltam ott. Mit fog tenni? Ekkor megállt előttem és lassan elég közel hajolt hozzám ahhoz, hogy csak pár centi válasszon el minket egymástól.
- Veled még számolok - súgta szúrós tekintettel, majd ellépett tőlem, s elsétált mellettem. Sóhajtottam egy nagyot. Hogy értette azt, hogy még számol velem? Mi volt ez az egész? Mire kéne számítanom? Csak nyeltem egyet.

Következő órán már találkoztam Daviddel. Azonnal elmondtam neki mi történt, mit meglepetten és kiakadva fogadott.
- Ne hülyíts már! - csattant fel, majd lassan a fülemhez hajolt- Ez a csávó ki fog nyírni! - vett lejjebb a hangerőn.
- T.. Tudom- motyogtam- De nem tudtam mit csinálni. Nem direkt volt.
- Azt gondoltam. Magadtól nem csinálnál ekkora hülyeséget. De mostantól nagyon vigyáznod kell. És ne mászkálj többet nélkülem!
- Jó- sóhajtottam. Miért van ennyire rám szállva Dav? Nem az anyám. Csak hátrapillantottam. Újbóli elemzés. Mögöttem ül Antony Marshall, a suli rossz fiúja. De most már észrevett. Bár ne történt volna ez meg. Csak ismét sóhajtottam.
- Fiúk! - nézett ránk dühösen a legutáltabb tanárunk- Megosztjátok velünk is statisztikai ismereteiteket, vagy abbahagyjátok a beszélgetést?

Ez a tanár nagyon szigorú és még a legkisebb pisszenésért is leszid minket. Senki sem kedveli az osztályban, csak a seggnyaló picsák. Na de, nekik ez a hivatásuk, nem?
- Elnézést - mondtuk egyszerre, utána az óra további részében inkább befogtuk a szánkat és jegyzeteltünk.
A nap folyamán semmi különös nem történt, ami meg is lepett. Sajnos nem nagyon tudtam koncentrálni az órákon az ebédlőben történtek miatt. Gazdaságon is megjegyezte a tanár,  hogy milyen szétszórt vagyok ma. Egész nap Antony Marshallon járt az agyam. Persze ezt már nem tudhatta. Jobb is így.
- Chris, menjünk- intett David, mire kiindultunk a suliból. Elment mellettünk Antony és a bandája. A hideg is kirázott. Az egyikük válla nekem is ütközött. Nos, nem mintha bocsánatot kért volna.. Mi van ezekkel a fickókkal?- Hé! Kérj bocsánatot!- szólt rá David, mire megfogtam karját visszahúzva őt.
- David! - szóltam rá suttogva- Ne csináld!
- Hallasz?! - kiáltott előre ismét, mire hátrafordult az illető. Antonyék megálltak. Miért kell ekkora felfordulást csinálni egy ilyen kis ügyből?
- Ha? - nézett ránk dühösen a csávó, mire összerezzentem.
- David, te idióta... - motyogtam dühösen. Ekkor idesétált a csávó. A többi haverja vigyorogva nézte a történetet élén Anthonyval. Huu de haragszom most Davidre.
- Mi a probléma? - hajolt közel hozzá vigyorogva- Hm, buzikám?
- Kérj bocsánatot - mondta rám mutatva. Erre rám nézett a csávó. Összerezzentem. David elém állt.
- Minek? - kuncogott. David továbbra is dühös szemekkel meredt rá.
- Neki mentél.
- És?
- Kérj bocsánatot - lökte kicsit hátrébb őt David.
- Mi van? Keménykedsz? - vigyorgott a srác, majd lefejelte Davidet. Szám elé tettem a kezemet.
- David... - szeppentem meg. Felemelte fejét. Homloka piros lett és orra vérezni kezdett. Mégis milyen erős koponyája van ennek a baromnak?! Azonnal elhúztam onnan őt- Elég volt!- álltam közéjük határozottan. Erre a csávó megszorította csuklómat.
- Állj félre - mondta közelebb hajolva hozzám, mire remegve megráztam fejemet. Éppen felém lendítette karját, mikor Antony elkapta azt. Mikor sétált ide?!
- Állj le- mondta, mire eleresztett a haverja.
- Tsk... Még számolunk- nézett ránk, majd odament a többiekhez.
- Jól gondoljátok át kibe köttök bele- szólalt meg ismét Antony szemeimbe nézve. Ledermedve néztem őt. Hátat fordított nekünk, s elsétált, a hígagyú háreme pedig követte őt. A bejáratnál barátnője, bár ahogyan csak én hívom, ribanca lekapta, majd együtt sétáltak tovább.
- David, olyan meggondolatlan vagy! - szidtam le- Mi lett volna akkor, ha Antony nem állítja le azt a barmot?!
- Sajnálom.. Én csak meg akartalak védeni..
- Még magadat sem tudod megvédeni! - teremtettem le, majd sóhajtottam- Ahj, istenem.... - fogtam meg kezét, majd elindultam vele haza. Ha nem húztam volna magam után valószínűleg egyedül folytattam volna, de nem akartam magára hagyni. Ezért fogtam meg a kezét.
- Sajnálom... - motyogta orra alatt. Csak némán sétáltam vele tovább. Hazáig mentünk néma csendben, majd az utcánkban elköszöntünk egymástól és mindenki ment a saját házába. Még az egyetlen barátommal is összevesztem...
Anya ma sokáig dolgozott, így volt egy cetli az asztalon. "Kaja a hűtőben! Melegítsd meg! Puszi, Anya <3" Az üzenetet elolvasva haloványan elmosolyodtam. Köszi anya, de most nem vagyok éhes. Felbattyogtam szobámba, majd lerakva táskámat ledőltem az ágyamra. Párnámba temettem fejemet. Hú, de cseszettül szar nap volt a mai!