Adj helyet magad mellett

II.

Másnap reggel korán felkeltem szokás szerint és elkezdtem készülődni. Jobb szeretek elkészülni időben és nem késni sehonnan sem. Ma pedig különösen nem mert edzést tartottunk és végre nem az iskolapadot koptattuk. Fejleszthettük a képességeinket.
A reggeli után mindenki kijött az épület elé ahol Aizawa - sensei már várt minket az iskolabusszal ami a gyakorló térbe vitt minket. Amint kiértünk már alig bírtam magammal. A feladat az volt, hogy egy földrengés utáni városban keressünk túlélők után is hozzuk őket a felszínre. Persze itt csak gépeket kellett de jó tapasztalatszerzésnek. Külön - külön futottunk neki a feladatnak és két óránk volt a teljesítésére. Kaminarival és Seroval versenyeztünk ki ment ki több embert. Belevettük volna a versenybe Bakugot is, de a tegnapi nap óta nem lehet hozzászólni. Már ha ránéztél attól szétvetette az ideg nem, hogyha még szóltál is hozzá. Így hát békén hagytuk.
A gyakorlat végére harmincegy embert mentettem meg, míg Kaminari huszonnégyet, Sero pedig tizenkilencet. Nos ilyenkor nem éppen hatásos a szalag képessége. Nekem meg a keményedéssel könnyebb volt áttörnöm magam a romokon. Hah, de szeretem a képességem. Mások mindig másról álmodoznak, erősebb képességről. Én azt mondtam minden képességből ki lehet hozni a maximumot és meg lehet találni a módját, hogy használjuk fel.
Elérkezett az ebédidő. Állítólag az ebédszünet után újra ezt fogjuk gyakorolni csak rövidebb intervallumban. Meg azt mondja Aizawa - sensei, hogy bekapcsolják a gépeket és egy kicsit rázkódtatni fogják a talajt, hogy még élet hűbbé tegyék a helyzetet.
Egy helyet kerestem ahová leülhetek. Megláttam, hogy Bakugo egyedül eszik gondoltam leülök mellé, biztos jól esne neki a társaság. Nagy mosollyal az arcomon léptem az asztalához, mire ő rögtön rám förmedt.
- Takarodj innen! - sziszegte a fogai között.
- Ugyan Bakugo, ne légy ilyen. Én szeretnék veled beszélgetni.
- Kit érdekel mit akarsz!
- Mindenesetre - makacsoltam meg magam - itt maradok és veled fogok enni.
- Jó, csinálj amit akarsz.
- Remek! - kezdtem neki az ebédemnek és pár falat után folytattam a beszélgetést - Hány embert sikerült megmentened?
- Mi közöd hozzá?
- Na ne légy ilyen. Mennyit sikerült megmentened?
- Hetet. - mondta alig halhatóan.
- Mennyit? Hetet? Hogyhogy?
- Robbantani tudok csak. Nem éppen előnyös a mentésnél. - végül is ez igaz. Bakugo inkább az a harci hős lehetne aki a gonosztevőm ellen harcol. A képessége és a személyisége is erre való.
- Te hány embert mentettél meg? - kérdezte pár perc elteltével.
- Öm, harmincegyet. - mondtam kissé szégyenlősen mivel tudtam, hogy nem fog neki tetszeni, hogy több embert sikerült kimentenem.
- Akkor jó. Ügyes voltál. - Mi? Most ezt jól hallottam? Komolyan megdicsért?
- Bakugo te most megdicsértél?
- Nem.
- De igen! Te tényleg megdicsértél? - örültem mint majom a farkának. Bakugo megdicsért olyan büszke voltam magamra. Ő meg csak evett tovább. Nem baj, nekem már ez is feldobta a napomat. Végre valami jót is mondott nekem.
- Hé Kirishima! Nem jössz ide hozzánk? - kiáltotta Sero.
- Köszi, de jól elvagyok itt is. - válaszoltam mosolyogva.
- Kirishima, te megkeményedni tudsz, nem megnöveszteni dolgokat! - kiáltotta Kaminari és a jobb kezével egy kis méretű szerszámot imitált míg a másik kezével Bakugora mutatott. Hangos nevetésben tört ki az egész osztály. A szőke srác nem fordult hátra de láttam rajta, hogy legszívesebben odafutna és lerobbantaná Kaminari fejét a helyéről.
- Na és veled mi a helyzet Kaminari? Talán szerelmes vagy Bakugoba, hogy foglalkozol a méretével? Meg amúgy is nem tudom melyikünk mondta azt egyszer, hogy pár rántás és véget ér a dal. Én a helyedben békén hagynám Bakugot, mert tudod Kaminari öreg barátom, nem a méret a lényeg hanem a technika amit használsz. Bár gondolom ezt neked nehéz lehet megtapasztalni. Már attól elmész ha lányra nézel, mi lenne ha valaki meg is érintene? - válaszoltam hangosan mire az érintett személy teljesen elvörösödött és összehúzta magát, még a lányok hangos kacaja még nyomorultabbá tette szerencsétlen elektromos srácot. Rákacsintottam Bakugora aki értetlen tekintettel nézett rám.
Az ebédszünetben más már nagyon nem történt, kivéve, hogy a lányok vagyis inkább csak Jiro teljesen leamortizálta és cikizte Kaminarit. Már én magam is sajnáltam szegényt. Bát Jiron nagyon látszott, hogy élvezi a helyzetet.
Elérkezett az ebédszünet vége, elkezdődött az edzés ami egészen este hatig tartott. Kifáradtam de elégedett voltam az eredményemmel. Csak így tovább Eijiro.
Visszamentünk a szállásunkra ami most már az otthonunk is lett. Amint beértem a szobámba elterültem az ágyon. Tisztálkodni akartam de még nem jött el az ideje. Még csináltam pár felülést és fekvőtámaszt, majd befejezésként nyújtottam egy kicsit. Elindultam letusolni amit a nap folyamán Cementoss - sensei volt szíves megcsinálni. Ott jót dumáltunk a srácokkal, majd megvacsoráztunk ahol immár mindenkivel átbeszéltük a ma szerzett tapasztalatokat. Az egyetlen hátránya a dolognak, hogy egy valaki hiányzott, Bakugo. Nem láttam mióta visszajöttünk. Lehet kerüli a feltűnést. Megértem de azért nem kéne így eltávolodnia mindenkitől. Hát igaz ami igaz, hogy nem nagyon áll közeli kapcsolatban senkivel, mivel a vad természete miatt senkinek sincs a jó barátai közt. Én, Kaminari, Sero kedveljük őt, vagyis inkább vele lógunk de ahogy észrevettem Ashido is csípi. Mert sokszor van velünk. Vagyis inkább lehet, hogy minket csíp de nem vettem észre, hogy utálná a pirotechnikásunk. Na mindegy nem olyan fontos.
Az estét a társalgóban töltöttük és szórakoztunk egy kicsit mielőtt elvonult volna mindenki a szobájába. Én rögtön lefeküdtem és amikor már nem sok hiányzott ahhoz, hogy elaludjak kopogást hallottam.
- Szabad. - mondtam félálomban. Kinyílt az ajtó és az eltűnt bárányka lépet be rajta.
- Bakugo? Mit keresel te itt?-
- Zavarok?
- Mi? Dehogy, gyere be nyugodtan. - azzal fogta magát és megállt az ágyam szélén. Láttam már ilyen jelenetű filmeket de annak mindig az lett a vége, hogy az ágyon fekvő egy kést kapott a nyakába. Meg is ijedtem a gondolattól és mivel róla volt szó még el is gondolkoztam az eshetőségén. De ahogy rám nézett. Azok a szemek. Mint egy yakuza vezér aki egy gödör tetejéről néz le rád és ekkor jut el az agyadig, hogy a saját sírodban fekszel.
- Miért tetted?
- Mégis mit?- kérdeztem félve.
- A mait. Mikor visszaszóltál a bolond Kaminarinak.
- Ja, hogy az. - megkönnyebbülés, már azt hittem valami rosszat tettem. Vagy várjunk lehet, hogy neki pont ez volt a rossz. Hisz nem szereti ha beleavatkoznak az életébe.
- Hát tudod, gondoltam megvédelek.
- És mégis miért?
- Mert a barátom vagy. Az vagy ugye?
- Szerinted?
- Én annak tartalak.
- Akkor jó.
- Te is annak tartasz?
- Még nem tudom.
- Hogyhogy?
Összehúzta a szemeit, majd megfordult és elindult az ajtó felé.
- Köszönöm. - mondta halkan - De nem kell megvédened, megértetted? Egyedül is meg tudok oldani bármilyen problémát!
- Oké éké, de azért tudd, ha bármi kellene én segíteni fogok csak szólj.
- Nem kell!
- Tudom, de szeretném, hogy tudd, hogy melletted állok.
- Na persze.
- De tényleg. Az se zavar ami miatt cukkolnak téged, szerintem aranyos. - te idióta mit mondtál.
- Hogy mi?! - pördült meg a tengelye körül.
- Vagyis úgy értem, hogy engem nem zavar. - gyerünk mentsd a menthetőt.
- Mégis miért kéne, hogy zavarjon téged?
- Úgy értem, hogy nem zavar, mert nem számít a tested mellett.
- A testem mellett? Mi van a testemmel?
- Semmi!
- Mond el!
- De mondom, hogy semmi!
- Monde el te nyomorult golyótöltelék! - és már szikrákat szórt a keze. Ez meg fog ölni.
- Gyerünk mond már vagy kinyírlak!
- Úgy értem, hogy jó tested van! - mondtam ki hangosan és emeltem fel védekezően a kezeimet, de valahogy a várt öt megatonnás robbanás elmaradt. Résnyire kinyitottam a szemem amit védekezésképp becsuktam és annyit láttam, hogy egy tátott szájú Bakugo áll előttem. Pár másodpercig csak így nézett rám, majd az egyik kezét a szájához kapta és amilyen gyorsan csak tudott kirohant a szobámból jól bevágva maga mögött az ajtót. Még jó hogy nem szakadt ki az ajtó a helyéből. Ami nem is lett volna akkora baj, mint amekkorában én voltam. Mit képzeltem magamról? Mit mondtam? Ezt nem szabadott volna. Nagyon nem. Hülye, hülye Eijiro. Hogy lehetsz ekkora barom? Elintézted, hogy Bakugo soha többet ne álljon veled szóba. Te ökör. Még jó, hogy nem ölt meg, lehet a meglepetés hatása alatt volt amit mondtam neki. Totál meglepte és megdöbbentette. Nem tudom mit gondolhat most de tuti, hogy utál és holnap kinyír. Visszadőltem az ágyamra és a plafont kezdtem bámulni. Te marha, ez vagyok én, egy hatalmas ökör. Nem értettem, hogy mondhattam ilyet. De amit még jobban nem értek, hogy Bakugo miért vörösödött el úgy mint a főtt rák. Lehet az idegtől. Biztos. Ilyenre nem számított az tuti. Talán jobb lesz ha megírom a végrendeletem, mert, hogy holnap megöl és kibelez majd a holtestemet egy savval teli kádba dobja az biztos. Ilyen kijelentés után mit is várhatnák tőle? Halott ember vagy Eijiro. Pedig milyen jól esett kimondani ezt. Kár, hogy te nem úgy gondolsz rám mint én rád Bakugo. Akkor tudnád, hogy nem csak sima bóknak szántam ezt. Azt hiszem ma éjjel nem fogok aludni. Mert az agyam egész végig ezen fog zakatolni az fix.