Callie szemszöge.
A kék szemű bandita újra lecsapott!
A hírhedt sorozatgyilkos, más néven "A kék szemű bandita" újra gyilkolt. A helyi rendőrség talált egy hullát a Bridget Washington-nál. Ugyanolyan módszerrel ölték meg, mint "A kék szemű bandita" korábbi áldozatait - feldarabolták. A rendőrség már hónapok óta próbálja kitalálni ki lehet a gyilkos, de eddig semmi fejlemény. Azt se tudják még, hogyan csalja el áldozatát. Egyelőre csak annyi a biztos, hogy kék szemű és már a kezdetek óta csak olyan lányokat gyilkol, kiknek szintén kék színű szeme van. Reméljük, hamarosan megtalálják, mielőtt újra lecsapna!
Sóhajtottam, majd kikapcsoltam a TV, ami a konyhában volt. Milyen beteg ember tesz ilyet? Ártatlan lányokat ölni, ez szörnyű. Remélem, ha megtalálják halálosítéletet kap.
Felálltam a székből és az előszobába sétáltam majd lefeküdtem a kanapéra. Ez az egész sorozat gyilkosos dráma teljesen felforgatta a városunkat, fejfájást okozva nekem ezzel a sok szarsággal.
Megdörzsöltem a halántékom, kényelembe helyeztem magam a kanapén és eldöntöttem, hogy tartok egy pihenőnapot.
Egész nap csak aludtam. Anyukám keltett fel délután 5 órakor. Bizonytalanul körbenéztem, majd kidörzsöltem a fáradságot szemeimből. Felültem és kinyújtózkodtam.
- Callie, eltudnál menni a boltba tejért? - kérdezte, ahogy bejött az előszobába kezében egy ronggyal. Bólintottam és feltápászkodtam.
- Persze, csak pénz kéne. - mondtam. Anyukám bólintott és elindult a pénztárcájáért, majd visszajött pár dollárral a kezében. Elvettem tőle és elindultam felvenni a kabátom meg a cipőm. Körbetekertem a sálat a nyakamon, nagyon hideg volt kint, főleg így tél közepén.
Betettem a pénzt a kabátzsebembe, a telefonommal együtt. Sehova se megyek a telóm nélkül.
Aztán elindultam a helyi boltba. Elkezdtem egy random számot dúdolgatni, néztem ahogy a hópelyhek szállingóznak. Körülnéztem, kicsit aggasztott, hogy ilyen sötét és csend volt. Nagyszerű. Ez nem jó, akár el is rabolhatnak, megtámadhatnak vagy valami. Gyorsan sétáltam be a boltba, megkönnyebbülten sóhajtottam. Sokkal biztonságosabban éreztem itt magam. A tejtermékekhez sétáltam és megragadtam egy doboz tejet. A pénztárhoz mentem vele, letettem a pultra, majd fizettem. Megpróbált flörtölni velem az eladó, szörnyű volt, csak nevettem rajta és elhagytam a boltot.
Volt már olyan érzésed, hogy valaki figyel téged? Hát igen, nekem most pont ilyen érzésem van. Kicsit gyorsabbra vettem a tempót, remélve, hogy biztonságba hazaérek.
Véletlen hirtelen valaki mellkasának mentem, el is estem volna, ha az a valaki nem kulcsolta volna a kezeivel körbe a derekamat, ezzel megtartva engem. Felnéztem rá, belenéztem a kék szemébe. Mikor ő is belenézett az én kék szemembe egy gonosz mosoly ült ki az arcára. Közelebb húzott a mellkasához.
- Öm, köszi - zavartan dadogtam. Ő csak nevetett.
- Semmi baj, bébi. Örülök, ha segíthetek! - mondta. A hangja nagyon mély volt. Bólintottam, próbáltam kiszabadulni szorításából, de ő csak még szorosabban tartott. A szívverésem felgyorsult, szemeim kitágultak. Miért nem enged el?
- Köszi még egyszer, de nekem haza kell mennem - reszkető hangon mondtam.
- Ó édesem, nem mész te sehová - mondta. A mosolya egyre szélesebb lett, majd átdobott a válla felett.
- Mit csinálsz? - kiabáltam, ütögetni kezdtem a hátat. A doboz tejet elejtettem, mikor nekimentem.
- Aranyom, te vagy a következő áldozatom - nevetett. Várj, következő áldozat? Mi? ...nagyszerű.
- Már hallhattál rólam, mint a kék szemű bandita.
