Naruto: Élet a gimiben

Szertáros incidens

Dátum: szeptember 8, szerda
Idő: 8:34
Helyszín: H. S. Gimnázium,  11. Terem
Helyzet: helyettesítés
Helyettes tanár: Sarutobi Asuma

Asuma-sensei - az iskolai házirend ellenére - már a negyedik szál cigarettáján pampogott. A züllött osztályt ez egyáltalán nem zavarta, örültek, hogy szabad óra volt.
- Suigetsu. Pssz, Suigetsu! - suttogta Karin a mellette ülő fiúnak.
- Mit suttogsz?
- Nem akarom, hogy hallják. Figyelj, kutatgattam kicsit...az új srácok ügyében.
- Nejire meg Hinatára gondolsz?
- CSSS!!! Elég komoly a helyzet...ebédszünetben gyere a tornaszertárba, ott elmesélek mindent!
- Miért nem tudod most? - vonta fel egyik szemöldökét a fiú.
- Mert ha ezt bárki meghallja, nekünk annyi!
- Jó reggelt, bocsánat a késésért - battyogott be az osztályba Sasori.
- 35 percet késtél, fiam, de mivel helyettesítek csak, ezért elnézem neked. Ülj le - mondta a tanár úr két slukk között.
- Sasori, hm!
- Mi van? - mordult oda a mellette ülő Deidarának Sasori.
- Figyelj...sajnálom, hogy úgy viselkedtem veled...tudod, kicsit bepánikoltam, hogy a kishúgom már nem az a kislány, aki eddig volt...tudod, miután apánk elhagyott minket, szinte nekem kellett nevelnem, hm. Ő volt az én kincsem, akire bármi áron vigyáznom kellett. Más fiú talán ki nem álhatta volna a helyzetet, hogy rá van utalva egy kislány, de végre bizonyíthattam anyának, hogy jobb vagyok apánál. És hát...a kishúgom olyan volt, mint én. Felnézett rám, utánzott, még a haját is úgy hordta, mint én, és ezt imádtam. De amióta belépett a pubertásba...hát...tudod, elég nehezen viselem, hogy nem vigyázhatok rá úgy, mint régen, hm.
- Hjaj. - sóhajtott Sasori - Semmi gond, haver. Bár nekem nincs testvérem, megértelek...hiszen ismerem a húgodat már pelenkás kora óta, láttam, hogy ragaszkodtatok egymáshoz. De meg kell értened, hogy ahogy neked tetszenek a lányok és ahogy te tetszel nekik, úgy lesz ő is a fiúkkal. Nem tilthatod el a pasiktól. És, inkább örülnél, hogy egy olyan remek sráccal haverkodik, mint én - boxolta vállon a haverját a vörös fiú.
- Téged legalább ismerlek, hm. De züllött nőcsábászok közelébe nem engedem, hm!
- Ezt meg se hallottam.

Idő: 12:18
Helyszín: udvar

- Sasuke! Sasukeee!!! - csápolt barátjának Naruto egy uzsonnás dobozzal a kezében.
- Jövök már, jövök - puffogott az említett.
- Olyan vagy, mint egy vénember - gúnyolta a szőke.
- Haha. Akkor biztos nem fogok már kelleni Sakurának.
- Mi van velem? - kérdezte a hátuk mögül megérkező lány.
- Emlegetett szamár!
- Vicces vagy, Naruto. Ehetek veletek?
A két srác összenézett. Sasuke szemeiből hirtelen döbbenet, Naruto szemeiből viszont kaján csillogás áradt.
- Persze, Sakura-chan!
A fiatalok megcéloztak egy fát és annak árnyékába kuporodtak.
- Sasukéval mostanság arról beszéltünk, milyen jó lenne kimenni újra túrázni az erdőbe, ahol a tavacska van.
- Semmi ilyesmiről nem be...vagyiiis igen, tökre zsír lenne!
Sakura felvonta egyik szemöldökét.
- Aha...ééés?
- Arra gondoltunk, mi lenne, ha jönnékl velünk? Tudod, mint régen!
- Hát, Naruto...bocsi de lehet hogy ez nem jó ötlet.
- De...mégis miért nem??
- Nem miattad...
- Miattam. - állt fel a fekete hajú, kinek ónix szemeiből dac áradt.
- Nem, é-én...
- Hagyjad, Sakura-chan. - pillantott egyre távolodó barátja felé Naruto. - De amúgy tényleg...miatta?
- Hát...igen, részben. Tudod, elég sok fájdalmat okozott nekem. És én ezt nem tudom elfelejteni. Sose keresi a társaságom, én meg nem fogok utána futni.
- Sakura-chan...tudom, ez most hihetetlenül fog hangzani, de ő tud kedves is lenni!
- Ja, azzal, akit az ágyába csábít.
- Ez nem így van. Jobban ismerem, mint bárki...na jó, Itachinál talán nem. De hidd el, elő fog majd bukkanni az a szelíd és kedves Sasuke, akit oly rég óta rejteget.
- Remélem, igazad lesz!

Idő: 12:34
Helyszín: tornaszertár

- Pssz! PSSSZ!!!
- Hangosabban nem tudsz pisszegni, te fafej?!
Suigetsu a szertár ajtaja mögött várt az Uzumaki lányra, ki sebesen körülnézett, majd besurrant, az ajtót behúzva maga mögött.
- Mondjad, csajszi!
Karin egy szemforgatás keretében elkezdte a mondandóját.
- Már az elején gyanúsak voltak nekem ezek a Hyuugáék, szóval bepötyögtem szépen a keresőbe.
- És?
- Először is, találtam egy cikket arról, hogy egy bizonyos Hyuuga Reiji nevű milliárdos nemrég agyvérzésben elhunyt, és minden bizonnyal ő volt a Tokyo-i yakuza egyik szerves tagja, aki 3 éve megfenyegette az állami bank igazgatóját majd megölette a vejét. De ez nem minden. Találtam egy fotót a temetésről, amin ott áll egy fickó, aki kiköpött úgy néz ki, mint Nejiék faterja. De a faternak van egy alteregója. Vagyis csak volt. Egy kábé 10 éves képet találtam egy meghívóból, amin a Neji-apuka áll mellette egy totál ugyanolyan csávóval, ezzel a szöveggel: "Sajnálattal tudatjuk a tisztelt rokonsággal Hyuuga Hizashi halálát. A temetésre ekkor és itt kerül sor".
- Wow. Te ezeket hol találtad?
- Hát...elég sokat kutattam. Meg tudod van egy hacker bátyám.
Ekkor Suigetsu hirtelen felkapta Karint és beugrott vele a medicinlabda kupac mögé.
- Hé!
- Pssz! Valaki hallgatózik.
- Basszus!
- Ne mocorogj!
Hirtelen egy kattanás hallatszott.
Karin kipattant Suigetsu öléből, s az ajtó felé ugrott, sikertelenül rángatva a kilincset.
- Bezártak! Suigetsu!!!
- Nyugodj meg!
- Nem! Nem...mi van, ha Neji volt? Vagy valaki akinek érdekében áll elhallgattstni minket? Úristen...meg fognak ölni! És még az inhalátorom sincs nálam! - pánikolt a lány. Már kezdett volna fulladórohamába, mikor a fiú - nyugtatási céllal - magához húzta.
- Css. Nyugodj meg, Karin. Nyilván hamarosan ki fogják nyitni. Megpróbálhatunk kijutni...de előbb myugodj le.
- Miért van az, hogy te mindig tudod, mit kell mondani?
- Ismerlek már, mint a rossz pénzt. Ennyi év szekálás után alap, hogy az ember kiismeri az "áldozatát".
- Kösz, ez most nagyon jól esett. - húzta ki magát az ölelésből a lány, majd lekucorodott a fal mellé az egyik szőnyegre.
- Jaj, Karin... - ült mellé a fiú - tudod, hogy nem úgy értettem.
Kínos csend telepedett a dohszagú szertárra.
- Tudod mit, Karin?
- Na?
A válaszra nemigen volt a lány felkészülve. Suigetsu egy mozdulattal rajta termett, arcát két keze közé fogta, majd ajkait a lányéra tapasztotta.
- Mit csinálsz...?
Nem kapott választ, mivel az újabb csókkal belé fojtotta a szót.
"Hogy tud így csókolni ez a barom?!"
- Elég régóta vártam már erre - mondta zihálva kipirultan a srác.
- Ha csak arra kellek neked, hogy megdugj a tornaszertárban ebédszünetben, akkor...
- Hihetetlen, hogy még most se esett le a tantusz! - pattant fel a fiú.
- Nem, nem esett, szóval nyugodtan veheted a fáradtságot, és elmagyarázhatod!
- Jól van, ha ennyire nem egyértelmű, akkor hát elmondom neked. Uzumaki Karin, én szerelmes vagyok beléd!
A lány kerek szemekkel bámulta a fiút.
- Na, ettől féltem - morogta a srác, s a tarkóját masszírozva fel-alá kezdett mászkálni.
- Ki van odabent? Hahó! - hallatszott kintről egy ismerős hang.
- Gai-sensei! Én vagyok az, Suigetsu, és Karin is velem van!
- Hogy kerültök oda?
- Bezártak!
Kattant a zár, ajtó nyílt.
Karin felszabadultan futott ki a fűre, ismét kapva rendesen levegőt.
- Gyerekek, figyeljetek...furcsa dolgok történnek mostanság az iskolában. Nagyon kérlek, legyetek óvatosabbak!
A két fiatal egyetértőn bólintott.
- Na, futás órára!