Midnight Stranger

• 5.fejezet •

Seokjin szemszöge

- Hééé! Azonnal kelj fel! Nincs erre időnk! A nyomunkban vannak már! - kiabált bele valaki a fülembe, de olyan erősen és hangosan, hogy azt hittem a világ másik végén is meghallották, közben pedig vadul ráncigálta a pólómat.

Egyáltalán kik vannak a nyomunkban? Az elrablóim?

Ahh.. - hessegettem el fejben a gondolatot. Inkább visszafekszek aludni, úgyis olyan álmos vagyok, de ő másképp vélekedett a dolgokról. Rám feküdt és még hatékonyabban elkezdte a pólómat huzigálni, már majdnem le is tépte rólam.

- Nem hallottad, amit mondtam? - visított bele újra a fülembe. - Jönnek minket megölni! - és erősen kihangsúlyozta a megölni szót.

Oké. Most lett végleg elegem. Egyáltalán, hogy került be ide bárki is? - kérdeztem magamtól kérdően, még mindig hétalvónak tettetve magamat. - Főleg egy lány...

Lány?

Valóban, még ha rám is ült, olyan könnyű volt, hogy úgy éreztem, mintha ott sem lenne. A hangja pedig olyan élénken csengett, hogy még egy fiatal fiúnak sincs ilyen hangja.

- Francba már! - ültem fel az ágyamban szitkozódva. - Mit akarsz?

Ekkor vettem észre, hogy az illető nem volt más, mint...

- Úristen! Egy szellem! - kiáltottam fel, és rémületemben elkezdtem össze-vissza kapkodni a fejem, menekülőutat keresve.

- Egy szellem a fenét - vágta rá.

De nem tudott meggyőzni.

- Nekem.. - nyeltem egy nagyot - azt mondták te halott vagy.

- Hát én is azt hittem, hogy végem, de segített nekem a barátod megmenekülni - mondta teljes komolysággal és szívére tette a kezét.

Nem értettem. Taehyung segített neki? Akkor nekem miért mondta azt, hogy a lány halott.

- Taehyung?

Nem! - legyintett a lány. - Ő próbált meg megölni - és megpróbált rám nagyon csúnya, mérges szemekkel nézni..

- Az lehetetlen! Taehyung nem tenne soha ilyet - keltem barátom védelmére.

- De ha mondom! - erőszakoskodott tovább.

- A nem, az nem! Taehyung a barátom. Soha nem tenne ilyet!

Ekkor felemelte a kezét és csak most tűnt fel nekem, hogy az egész alkarja be van kötözve.

Gyorsan leszedte a kötést és megmutatta nekem megégett karját. Borzasztó látvány volt, alig bírtam ránézni El is fogott a hányinger. Egy-két helyen a bőr is le volt égve a karjáról.

- Ezt - lengette meg előttem a karját - tényleg a barátod csinálta. Már ha egyáltalán, képes vagy az ilyet barátnak nevezni.

Teljesen ledöbbentem. Taehyung tényleg fel akarta őt gyújtani? Egyszerűen nem akartam elhinni, amit hallottam. Ez teljes képtelenség.

- Oké tegyük fel igazad van, de mi rá a bizonyítékod?

- Az nincs - mondta szomorúan és lehajtotta a fejét. - De biztos, hogy őt láttam.

- Ki volt az aki végül megmentett? Ha azt állítod Taehyung próbált megölni, akkor ki mentett meg téged?

- Na jó, úgy látszik nagyon, de nagyon nem bízol bennem. Ezt még meg is tudom érteni, hogy inkább hiszel a legjobb barátodnak, mint nekem egy idegennek, de értsd meg, hogy őt láttam.  - szajkózta tovább a maga igazát.