Tiltott Szerelem [Szoboszlai Dominik]

Part Eight

-Na végre, hogy itt vagy.-fordult meg Dominik.-Gyere táncolnunk kell.-mutatott a parkett felé.

-Igen tudom.-a tánctérre érve felcsendült egy lassú dallam, Dominik átölelte a derekamat és közelebb húzott magához, én pedig a nyaka köre fontam karjaim. Annyira hiányzott a közelsége és, hogy mellette legyek. Muszáj beszélnem vele és elmagyaráznom neki mindent.-Dominik.-most vagy soha.

-Mondjad.-nézett a szemembe.

-Beszélhetnénk? Négyszemközt?-kérdeztem bátortalanul.

-Persze. Menjünk.-fogta meg a kezem és a kijárat felé kezdett húzni. Kimentünk az udvarra és az egyik padhoz mentünk, aminek a tetejére felült Doma, de én inkább csak megálltam előtte.-Mit szeretnél mondani?-vágott egyből a közepébe.

-Első sorban, hogy nagyon sajnálom. Másodszor pedig meg magyarázni, hogy mi mi miatt történt.

-Hallgatlak.

-Neked nem mondtam, de az apám vert, kiskorom óta mindenért, de szó szerint mindenért, ha jót csináltam, ha rosszat. Engem okol anya haláláért, mert nem élte túl a szülésem, és amiért neki nem lehet ezentúl boldog élete, ezért nekem se. Amikor átjöttél értem és meglátott téged azért vert megint engem, mert nem akarja, hogy boldog legyek amellett akit szeretek, mert téged szeretlek. El sem tudom mondani neked, hogy mennyire, de te most haragszol rám, de mindegy folytatom. Szóval mikor megtudta, hogy vagy nekem egyből keresztbe akart tenni, így elküldött ide Salzburgba a nagyihoz. Két órám volt összepakolni a dolgaimat és elindulni, nem tudtalak felhívni, mert apa nem engedte, utána meg már nem is mertelek, mert nem tudtam, hogy mit mondjak neked, de aztán te is felbukkantál, mint a másik új osztálytárs és megint új fordulat következett. Szerinted miért bőgtem akkor annyira? Hát nem azért, mert meghalt a kutyám, amit mindenkinek mondtunk, hanem miattad és aztán a bál...nagyon féltem, hogy mi lesz, de mostmár úgy éreztem, hogy muszáj megbeszélnünk, mert muszáj neked is tudnod az igazságot és én tényleg nagyon sajnálom és ha tehetném vissza csinálnék sok mindent, de sajnos nem tehetem.-mire befejeztem az arcomon már a smink teljesen összefolyt a sírástól, de most az se érdekelt. Egyedül az érdekelt, hogy Dominik hisz e nekem. Doma felállt a padról, azt hittem, hogy elsétál szó nélkül, de helyette megölelt. Olyan szorosan tartott, hogy teljesen hozzápréselődtem.-Szent a béke?-néztem rá fátyolos tekintettel.

-Szent a béke.-mosolyodott el és egy puszit nyomott a homlokomra. Tettére nekem is mosoly szökött az arcomra.-Menjél mosd meg az arcod.

-Megyek apa.-indultam el be, ő pedig követett. Annyira boldog vagyok, hogy azt szavakba se lehet foglalni. Gyorsan rendbe szedtem az arcom és egy nagy mosollyal az arcomon léptem ki a mosdóból és a rám várakozó Dominikhoz sétáltam.-Mehetünk.

Visszamentünk a bál helyszínére és a többiekhez sétáltunk, amint Helga meglátta, hogy kivel voltam és, hogy vidámak vagyunk neki is hatalmas vigyor keletkezett az arcára.

Tehát így telt az első bálom. Utólag örülök, hogy Dominik lett a partnerem, mert így végül sikerült megbeszélnünk mindent. Otthon nagyinak is elmeséltem és ő is nagyon feldobódott a hírtől, sőt még Jankát is felhívtam és neki is beszámoltam mindenről. Jankáról jut eszembe, nálunk tölti a szilvesztert és az osztályommal fog bulizni...előre sajnálom szegényt, de ő válalta be.