Sziklarejtek árvája (ELSŐ VERZIÓ)

8.rész - Sasuke és Naruto.. Mi van ezzel a kettővel?

*Naruto szemszöge*

Feszengve ültem Sasuke szobájában és a telefonomat bámultam. Valószínűleg arra vártam, hogy kapjak egy hirtelen hívást valakitől, hogy sürgősen oda kell mennem. Itt leginkább egy bizonyos hosszú, szőke hajú egyénre gondolok. Bár az elmúlt egy hetet Deidarával töltöttem, aki nem mellesleg a szobájában gubbasztott zárt ajtók mögött és egészen addig nem volt hajlandó szóba állni velem, amíg úgy nem érezte, hogy most már elmúlt a történtek okozta sokk.. Persze nem múlt el.. Sőt.. A zárkózottsága miatt még inkább ideges lettem, oly annyira, hogy többször is letámadtam miatta Iruka-senseit délutánonként.. A sensei meglepően nyomott volt vagy hogy is szokták mondani.. Lényegében magát hibáztatta azért ami Deidarával történt. Jiraiya minden nap eljött hozzánk és hozott valami rendes kaját, amiből Deidara nem kért.. Eleinte aggódtam, hogy éhezteti magát vagy ilyesmi, de ekkor eszembe jutott, hogy mindig van a szobájában ropi vagy perec amiket jól hallhatóan esténként elrágcsált.. Mert igen.. Nem sokat aludt.. Iruka nem jött el hozzánk, mert nem mert Deidara elé állni, Jiraiya pedig hiába jött, nem nyitotta ki neki az ajtót, mondván, hogy még nem akarja végig hallgatni a lebaszást arról hogy megbaszták. Legalább a humor halvány jelei megmaradtak nála.. Eleinte Sasorit sem engedte be, ahogy Kankurout sem, de végül mi hárman leszereltük a szoba ajtaját és lenyomtunk a torkán pár normális falat kaját.. Vagyis én a nyakába ugrottam és agyon ölelgettem, mondván, ne zárjon ki a szobájából.. Mármint nyíljon meg nekem. Hogy szokták ezt mondani?.. Mindegy, de ezek után Deidara végül is evett valami rendes kaját és esténként velem aludt, szóval a nehezén már túl vagyunk. És ha már a nehéz dolgoknál tartunk..

- Félsz? – huppant le mellém Sasuke aki.. Aki nem tud semmit Deidara esetéről, így azt füllentettem neki, hogy pusztán beijedtem.. Ez eléggé felhúzta és el akart jönni hozzánk, hogy kitekerje a nyakam amiért szórakozok vele, ezért ijedtemben inkább én jöttem el hozzá.. Ha megtudná, hogy Deidara nem is beteg, akkor gyanakodni kezdene.. – Beszari. – reagálta le gúnyosan mosolyogva.

- Nem vagyok beszari! – pattantam fel de amikor a szemeibe néztem.. Kínosan fordultam félre.. Van valami a tekintetében.. Mármint az Uchihák tekintetében úgy általában.. Mintha átlátnának az embereken, vagy épp mintha csúcs ragadozók lennének mi pedig mind-mind az alárendeltjeik, a prédáik lennénk... Olyan határozott és rezdületlen, mint mindig. Hirtelen megfogta a kezem és lerántott az ágyra. Időm sem volt felfogni a történteket. Sasuke a lábaim közé fészkelve magát támaszkodott meg felettem és a szokásos félmosolyával nézett le rám.

- Megmondtam Dobe. Most már nincs menekvés.

- Sasuke ez nagyon furcsa. – próbáltam felülni de mellkasomra nyomva kezét visszalökött az ágyra. Ajkait enyémekre tapasztotta és nyelvét számba fúrva csókolt meg. – Hm.. – nyögtem bele a csókba mikor lökve egyet csípőjén megéreztem már éledező tagját. Elválva tőlem húzta le rólam a pólót majd újra megcsókolt. Kezével felső testemet fedezte fel egyre lentebb haladva. Mikor nadrágomhoz ért kissé elválva tőlem kezdte kikapcsolni övemet. – Ez nem túl gyors? – kérdeztem félve de csak elmosolyodott.

- Ha lassítanék elszaladnál. – vágta rá én pedig kínosan fordítottam el a fejem. Mikor levette rólam a nadrágot már épp a gatyámhoz nyúlt volna de elkaptam kezeit. Kérdőn nézett fel rám.

- Nem fogok egyedül meztelenkedni. – motyogtam égő arccal.. Na most elhiszem hogy vörös vagyok, szinte lángol a fülem... Sasuke felkuncogott és közel hajolva hozzám pilleszárny csókot lehelt ajkaimra.

- Akkor vetkőztess le. – tette kezemet nadrágjára. Eleresztve egy kisebb sóhajt megfogtam övét és kicsatoltam azt. De mielőtt megszabadítottam volna nadrágjától lehúztam róla a pólóját. Mikor újra nadrágjához nyúltam volna megelőzött és lerántotta rólam az utolsó ruhadarabot.