Tökéletes (✔️)

4. fejezet - Annyira tökéletes (Azmo POV)

– Biztos, hogy jó lesz így? – néz rám Nessaj aggódó tekintettel. Az ölemben Nellivel nézem ahogy remeg a kezében az egér és nem mer rákattintani a publikárcira.

– Ha ennyire aggódsz, akkor nem kell megtennünk – súgom a fülébe halkan.

– Akarom, csak félek, hogy mit mondanak majd rólad.

– Nagy fiú vagyok – hajolok oda hozzá, s közben Nellit leteszem. – Tudom kezelni, ha lebuziznak. – Óvatos csókot nyomok ajkaira, és már mennék is, de nem enged el, addig húz, amíg nem kötök ki az ölében. Elmélyíti a csókot, percek múlva már nadrágon keresztül egymásnak feszülnek férfiasságaink és zihálva válnak el ajkaink.

– Majd este – suttogja fülembe. Nyakába temetem arcomat, úgy bólogatok. Nem akarok megmoccanni. Túl jó így, túlságosan szeretem ahhoz, hogy ilyen hamar el tudjam engedni. Alig egy perce még csókolt. A hátamat simogatja, közben hallkan, heves szívdobogásom ködén át hallom, ahogy kattint párat.

– Kiraktad? – kapom fel a fejem.

Bólint. Megcsókolom.

– Kíváncsi vagyok – vallja be.

– Én is! De most mi lenne, ha elmennénk inkább enni végre? – hallom az ajtó túloldaláról a TheVR Pisti néven elhíresült göndör.

– Mocsok stalker! Mióta hallgatózol? – visít fel alattam Nessy, mire mindenki nevetni kezd.

– Kapd össze a kis fokhagyma gerezdjeidet – mondja erre Pisti.

Nevetve állok fel végül párom öléből. Megbeszéltük, hogy reggeli után megvágja mindenki a tegnapi vlogot, kis pihi, aztán ebéd majd irány Disneyland, hogy a gyerekeknek is legyen egy jó napja még mielőtt elkezdődnek a sajtótájékoztatók és a tényleges expo. Mivel csak fél órára van az egész, dugóban is maximum egy óra és estig nyitva van, így nem sietünk. Mindenki megeszi az ebédjét, gyerekeket becsatoljuk és már gurulunk is. Kisebb dugóba keveredünk, így egy órás az út, de Nelli 2 perc alatt elalszik, nagyon jó alvókája van, alig lehet felkelteni és szinte azonnal elalszik mindig, akkor meg főleg, ha valami zötyög alatta.

Persze mindent meg kell nézni, mindent ki kell próbálni. A mosolyuk hatalmas, imádják az egészet, szaladnak egyik hullámvasúttól a másikig, kísértet kastélytól a ringlispílig.

Annyira elfáradnak az egész napos szaladgálásban, hogy hazafelé a kocsiban már nem csak Nelli, hanem Tomi is elalszik. Arra se kelnek fel, hogy bevisszük őket. Letesszük őket a közös gyerekszobának kialakított helyiségben, aztán négyen kétfelé. Zuhanyzunk, aztán végre ágyba kerülünk mi is. Nessaj már fekszik amikor végek a fürdéssel. A telefonját nyomkodja.

– A kommenteket olvasod? – bújok oda hozzá.

– Még nem mertem, elbambultam a videón. Olyan tökéletesnek látszik minden.

– De hisz most az is – húzom közelebb. – Óceánpart, szerelem, család. – Arcon csókolom, majd egyre lejjebb és lejjebb haladok a puszikkal, nyakára, vállára. Míg meg nem fordl karjaimban, elfelejtve a videót, a kommenteket és bármit a világon, ami nem én vagyok, nem a szám és szája kapcsolata. Hevesen indulunk, de végül gyengéd szeretkezéssé torkollik a dolog. Óvatos érintések, halk, visszafojtott nyögések.

– Szerinted számít nekik ez? – kérdezem később, amikor már meztelenül fekszünk összebújva.

– Mármint, hogy mi...?

– Igen, mi.

– Nem tudom. Megnézzük?

– Akarod?

– Nem tudom. – Hangja a végére elcsuklik.

Elveszem a telefonom az éjjeli szekrényről és megnyitom a videót. De még mielőtt le tudnék tekerni, ujjaim megmerevednek, a videó elindul és nem tudok megmoccanni. Nem hallom Nessy hangját heves szívdobogásomtól, de mosolygó szemei, amikbe pontosan belenézek a kis kijelzőn. És ott vagyok mellette, zene szól, ahogy egymás kezét fogva sétálunk végig a parton a naplementében. Nem bírom megmozdítani az ujjaimat, csak bámulom a videót. Még akkor is csak nézek magam elé, amikor rég vége a videónak.

– Annyira szeretlek – préselem ki magamból a szavakat. Felé fordulok, mosolyognak a szemei, ahogy megcsókol.

– Az egész annyira tökéletes – mondja, ahogy elvállunk egymástól.

– Tudom – válaszolom mosolyogva, majd újra ajkaira hajolok. Csukott szemeim előtt a naplementében sétálunk és csókolózunk. Annyira tökéletes.