| Ha a számodra világot jelentő személy közel van hozzád, ne csodálkozz, hogy a szíved hevesen kezd verni, majd zavarodottság és gyermekies pirulás társul hozzá|
𝗻𝗲𝗿𝘃𝗼𝘂𝘀-adj.-ᴇᴀꜱiʟʏ ᴀɢiᴛᴀᴛᴇᴅ ᴏʀ ᴀʟᴀʀᴍᴇᴅ.
𝕐𝕠𝕦 𝕘𝕠𝕥 𝕞𝕖 𝕒𝕔𝕥𝕚𝕟𝕘 𝕝𝕚𝕜�...
And now we're out here in this room I get a little bit nervous around you
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
—Mi tartott ilyen sokáig?–szólt bele pár óra elteltével a telefonba.
—Bocsi, csak úton visszafelé lerobbant a kocsink és gyalogolnunk kellett, mert a vontató nem tudott jönni.–meséltem.
—Jaj te szegény, most annyira sajnállak–le merem fogadni, hogy forgatja a szemét és a keze a szívén van.—Na de, szedd azt a formás hátsófeled és told át a szomszédba.
Szóvalformás a hátsófelem.
—Oké, megyek már.–nevettem, majd amilyen gyorsan csak tudtam letrappoltam a lépcsőn, ezzel egy kissebb szívrohamot hozva Andrewra, aki kiejtette a kezében tartott bögrét, ami azonnal ripityára tört.
Érdekes volt a nálam idősebb embert rózsaszín gumikesztyűbe bújtatott kézzel látni, amint a kis seprűvel tünteti el a romokat.
Magamban már hasamat fogva röhögtem, viszont nem szemlélhettem sokáig az egyszemélyes takarító brigádot, mert már megint felcsendült az iPhone irritáló alapértelmezett csengőhangja.
Midnightékhoz érve melegség töltött el. Az anyukája a konyhában szorgoskodott, finom illatok lengték be a házat. Amióta Torontóba utaztam, nem ettem mirelit pizzán kivül mást, így a gyomrom hangos korgása adta tudtomra, hogy ideje lenne megtanulni főzni vagy a világkatasztrófa elkerülése végett, elmenni egy étterembe.
—Áh, szia Shawn, a lányom már vár. Gondolom emlékszel még, hogy hol van a szobája.–mosolygott a konyhában álló tündéri nő.
Bólintottam, majd egy arcpuszi után, felszaladtam a lépcsőn.
Néha lassítottam a lépteimen és szemügyre vettem az új családi fotókat, a gyerekek által elért eredmények okleveleit illetve Mr. Spencer maradék festményeit.
Nagyon rendes ember volt, mindig szeretettel teli szemekkel nézett feleségére és három gyermekére.
Engem is a fiaként kezelt. Néha már azzal viccelődött, hogy valljam be, tetszik nekem a lánya. De persze mindig hárítottam és alkalmakkor témát váltottam.
Persze minden jónak vége szakad.
Ez ebben a házban sem volt másként. Egy évvel azelőtt, hogy elköltöztünk, a legidősebb Spencer fiú coming outolt. Azaz, bevallotta, hogy meleg.
Akkor este a szüleimmel hivatalosak voltunk a vacsorára. Érezni lehetett a feszült csendet, míg az apa a nőügyeiről faggatta fiát, aki hamar dühbe gurult, villáját az asztalhoz vágva pedig elordította magát, hogy meleg. Anyáék jobbnak látták ha hazamegyünk. Akkor éjjel aludtam először egy ágyban Middel, mivel testvére és apja patáliája megrémisztette a kislányt. Bekopogott az ablakomon, egy sárga pokróccal a kezében.
