9. fejezet

1K 43 2
                                    

Rian bosszankodva felsóhajtott, majd beleverte a fejét az asztalba. Felvont szemöldökkel fordultam felé. Később haragosan nézett rám, és a dolgozatomra siklott a tekintete, amit épp most kaptunk ki.

- Hányas lett? – kérdezte.

- Öö... jó jegyet kaptam.

- De hányast?

- Száz százalék – dünnyögtem szégyenlősen, és félénken néztem rá.

Rian grimaszolva tolta felém a dolgozatát. Kíváncsian vettem fel. Egy nagy piros huszonnyolcas bámult vissza rám.

- Ezt hogy hoztad össze?

- Nem tudom!

- Tanultál rá?

Rian hezitált.

- Igen...

- Nem úgy kell tanulni, hogy csak egyszer ránézel a szóra. Itt a legjobbak vannak, Rian.

- Tudom – rivallt rám.

- Akkor miért vetted fel, ha nem tanulsz?

- Azért, mert kellett – mondta. – A producerünk szerint hasznos lenne egy új nyelvet megtanulni.

- Mihez lenne hasznos?

- Ha esetleg Spanyolországban turnéznánk...

Visszafordultam a lap felé, és átnéztem a hibáit. Már maga az is csoda volt, hogy az elmúlt egy hónapban nem bukott ki.

- Rian, a puente-t nem is kellett itt használnod.

- Mi? Az nem azt jelenti, hogy felette.

- Nem – nevettem fel halkan. – Hidat jelent.

Rian morcosan visszavette a papírját. Gyorsan összegyűrte és a táskájába tömte.

- Mi a fenének tanulunk ilyeneket? Még magyarul is alig használom a csendélet szót, nem hogy spanyolul. Meg az obra-t se. (obra=műalkotás – szerk.)

- Nos, ha majd múzeumba mész...

- Nem szeretem a művészetet!

- Rendben, mindenki – emelte fel Ms. Walker a hangját. – Necesito recorder las pruebas. (Kérem a dolgozatokat. – szerk)

Újra felnevetettem, amikor Rian idegesen felnyögött. Lehajolt, hogy kiszedje a táskájából a lapot, majd amennyire csak tudta, kisimította. Mindezt úgy, hogy közben folyamatosan motyogott. Visszaadtuk a dolgozatokat, és amikor Ms. Walker felvette Rianét, bosszúsan nézett rá.

- Utálom ezt az órát – motyogta Rian.

Majd kicsengettek, ami megmentett attól, hogy válaszolnom kelljen a pesszimista hozzáállására. Ahogy felálltam az asztaltól, a lányok már körbe is vették Rian-t. Mint mindig.

- Hogy ment a doga? – kérdezte Sabrina flörtölős mosollyal.

- Tök jól – válaszolta Rian magabiztosan.

A szememet forgatva indultam el az ajtó felé. Ahogy kiléptem rajta, valaki átkarolta a vállamat és erősen megszorított.

- Szia, Iris!

- Mit csinálsz itt? – próbáltam kimászni Noah karjai közül.

- Kicsit hamarabb eljöttem az óráról, hogy találkozhassunk. Te nem örülsz, hogy látsz? – mosolygott önelégülten.

- Nem – vigyorogtam rá. – Nagyon izgatottnak tűnsz. Történt valami?

- Mi? Nem – pirult el, és hirtelen zavarba jött.

Gold Rush (hungarian translation)Where stories live. Discover now