Hermione átka

Felszállás A Vonatra

Hermione:
Úr isten nagyon izgulok. Holnap megyek a Roxfortba. Megyek is aludni.

Éjszaka felébredtem, mert el kellett mennem a mosdóba...

Hidy:
Hermione elment mosdóba. Itt az alkalom. Az íróasztal székét kihúztam és vártam. Mikor Hermione bejött adtam neki egy jó erős pofont aztán egy nem annyira erős gyomrost. Ellöktem a székre és lekötöztem, utána letapasztottam a száját és elkezdtem ingatni elötte az ingaórámat.

-Uugy viseelkedssz mint Hiiidyyyyyy

Sikerült. Elengedtem és leszedtem a tapaszt a szájáról. Befektettrem az ágyamba és eltüntettem a nyomokat.

Másnap korán felkeltem. Felettem egy hosszú kék farmert, egy csíkos pólót és egy zöld pulcsit.

Elindultunk Londonba a King's Cross-ra azon belül pedig a kilenc és háromnegyedik vágányra.

A gyönyörű piros gőzmozdony füstölgött így jelezve, hogy már indulásra kész.

A ládámat segítettek felvinni a vonatra a nagyobbak. Elköszöntem anyuéktól, találtam egy szabad fülkét ahova beültem.

Késöbb két lány kopogott. Azt kérdezték, hogy beülhetnek-e.

-Szia. - köszöntek.

-Sziasztok. - viszonoztam a köszönést.

-Beülhetünk, mert máshol nagyon nincs hely? - kérdezték.

-Persze. - válaszoltam.

-És hogy hívnak? - kérdezték mikor leültek.

-Hi... azaz Hermione. - válaszoltam. - és titeket?

-Én Vanessa vagyok. - mondta a barna hajú lány. - Vanessa Morgan.

-Én pedig Liliana. - mondta a szőke hajú lány. - Liliana Smiths

-Én Hermióne Granger. - mondtam. - A Grangert kihagytam. - nevettem el magam amin ők is nevettek.

Elindultunk. Integettem egy utolsót anyuéknak és elhagytuk a peront. Kinéztem az ablakon és bámultam a tájat, amíg a Liliana és Vanessa fel nem ébresztett az álmodozásaimból, hogy át kéne öltözni talárba.

-Hermioneee... Hermionee.. - mondták míg észbe nem kaptam.

-Őőő.. Tessék?

-Át kéne öltözni talárba. - mondták egyszerre.

-Őő.. Oké. - válaszoltam a meglepődöttségtől kábán.

Átöltöztünk talárba és két perc múlva a mozdony megállt. Odaértünk a Roxfortba.

Egy nagy pufók óriásszerűség az kiáltotta, hogy:

-Elsősök ide hozzám.

Odaszaladtam. Mikor már mindenki összegyűlt, akkor elindultunk egy keskeny ösvényen fák és bokrok között, mikor egy tóhoz értünk melynek partján sok-sok csónak sorakozott. Mindegyik csónakba négyen ültünk kivéve azt a csónakot amiben az a nagy óriásszerű ember ült, mert ő egyedül elfoglalt egy csónakot. Amikor megláttuk azt a csodaszép kastélyt mindenki elámúlva nézett amin az óriásszerűség csak nevetett. Én nem ismertem azokat akikkel egy csónakban ültem. Mikor átértünk a partra én száltam ki elsőnek. Egy szigorú tekintetű zöld taláros boszorkány vett át minket az óriástól. Felmentünk a kestélyba. Fent mindent elmagyarázott, hogy őt Mc. Galagonynak professzornak hívják és, hogy a Teszlek Süveg fog minket beosztani a házainkba és stb.

Késöbb Mc. Galagony professzor bevitt egy magas széket és egy koszos, kopott, foltos kalapot. Mint kiderült ez volt a Teszlek Süveg. Elkezdett énekelni. Miután végzett a dallal egyesével szólított minket Mc. Galagony professzor.

Annyira nem figyeltem oda de amikor a professzor azt mondta, hogy Hermione Granger akkor kimentem. Leültem a magas székre és a fejemre tették a süveget. A süveg hozzám beszélt. Látok benne tettvágyat és ravaszságot és észt is de leginkább ravaszságot. Legyen akkor a MARDEKÁR! Kiáltott fel a süveg mikor meghozta a döntését.

A mardekáros asztal, ami zöld és ezüst színű zászlókkal volt ellátva, tapsviharban tört ki. Odamentem az asztalhoz és leültem egy üres helyre.

Annyira nem figyeltem az egész beosztásra csak amikor valaki a mardekárba jött tapsoltam. Aztán mondott Mc. Galagony egy nevet aminél mindenki elnémult.

-Harry Potter

A fiú kisétált és leült a székre. A Teszlek Süveg pedig egy kis idő múlva felkiálltott.

-GRIFFENDÉL!

A Griffendélesek asztala tapsvigarban tört ki.

És Mc. Galagony újabb és újabb neveket olvasott fel és mikor valaki szintén a Mardekárba került szintén tapsoltam.

Mikor minden elsős elfogyott akkor Mc. Galagony elvitte a széket és a kalapot, és mikor visszatért Dumledore professzor belekezdett a beszédébe.

-Üdvözlök mindenkit a Roxfor Boszorkány és-Varázsló Képző Szakiskolájában. Felhívnám a figyelmét mindenkinek, hogy a harmadik emeleti folyosó idén tiltott terület. Akit Friccs úr észrevesz annak garantált a bűntetés. E-mellett pedig mint mindig tiltott terület az erdő azaz a Tiltott rengeteg. És nem is húznám tovább a szót. Kezdődjön is a vacsora.

Dumledore professzor egy pálcasuhintással ételt varázsolt az asztalra.

Mimdenki evett. Mikor befelyeztük az evést akkor minflden asztaltól felálltak perfektusok és azt kiáltották:

-Mindenki ide hozzám!

Mikor mindenki felsorakozott elindultunk a hálókörletünkbe.

-A jelszó Madragóra főzet! - kiáltotta a perfektus.

Bementünk. Minden zöld és ezüst színű volt. Gyönyörű.

Felmentünk az elsős lányok hálókörletébe, fürödtünk, fögatmostünk és elmentünk aludni.

Remélem tetszik ha igen jelezzétek voteal, commenttel. Köszi 💖