34.

777 25 15
                                    

Magamhoz öleltem, majd sírva fakadtam.

- Mii a baj? - Kérdezte, miután eltolt magától és a szemembe nézett.

- Nem szeretnék róla beszélni.

- De én meg szeretném tudni. Niki?

- Igen...

- Baj van?

- Nem, nincs. Csak már most rettentően hiányzik.. Én nem tudom, mi lenne velem nélküle.. Olyan távolinak tűnik ez az egész.. Amikor itt van mellettem, akkor is az egyik szemem sír, mert tudom, hogy ez csupán pár napig tart.. Aztán ismét távol tőlem..

- Meg fogjátok oldani. Le fog jönni hozzád, vagy te mész fel hozzá és boldogok lesztek.. Ez csupán idő kérdése ..

- Tudom.. De olyan nehéz..

- Ki fogjátok bírni.. Hisz szeretitek mindketten egymást. Amíg ez így van, semmi sem lehet, ami elszakítson titeket egymástól..

- Sírtam és öleltem.. Így telt el vagy fél óra.. Aztán picit lenyugodtam.. Nem akartam Barbinak erről tovább beszélni, mivel tudtam, mennyire fáj neki, mégis kihúzta belőlem.

- Ideje volt összeszedjem magam. Megmutattam neki a fürdőt, aztán én apával megbeszéltem az itt alvást. Ismét megkért, hogy ne menjek félre. Pont nem volt kedvem a poénjaihoz, de azért kényszerből mosolyogtam rajta.

Miután végzett, lefürödtem én is.

- Amikor visszamentem a szobámba, Barbi megkért, hogy kenjem be a sebeit, amiből valljuk be, volt egy pár..

- Levette a pólóját, én pedig bekentem a hátát.

- Kérdezhetek valamit? - Mondtam, miközben a sebeit nézegettem.

- Attól függ. De egyébként igen.

- Rendőrségre is kell menj emiatt majd?

- Persze. Még mindig nem szeretnék erről beszélni, de attól, hogy csak magamnak tettem kárt és az autómnak, ugyanúgy volt helyszínelés, meg egyebek.

- Ittál?

- Nem. Mondtam, nem szeretnék erről beszélni. Én bízom benned, nem arról van szó, de gondolni se akarok többet erre.. Megtörtént, túléltem, ennyi. Megy minden tovább..

- Rendben. Ne haragudj..

- Semmi gond.. Lehet, majd egyszer kiöntöm neked a lelkem és elmondom, de az még nem most lesz.

- Jól van, ahogy érzed.

Befejeztem a háta kenését, a többit megoldotta magának nagy nehezen. Eléggé gyenge volt akkor, de a teste mit sem változott.. Éreztem valamit, amit nagyon nem kellett volna.. Vonzalmat.. Át akartam ölelni hátulról.. Aztán eszembe jutott az álmom, és ott akkor azt hittem, tényleg megteszem.. Ezek csupán pillanatnyi gondolatok voltak, mégis bűnösnek éreztem magam miattuk..

Visszafordult velem szembe, én pedig hirtelen lekaptam a fejem. Ő elpirult, mivel levette, hogy bámultam.

- Öhm. Akarsz tévézni? - Kérdeztem a kínos helyzetből kimentve magam.

- Ja, miért ne.

Bekapcsoltam a Comedy Centralt, el is álmosodtam. Nikin gondolkoztam, mivel utoljára délelőtt beszéltünk, hogy miért nem hívott.. Ha nem telefonálunk, is szokott pár szót írni.. De egész délután semmi. Én nem akartam hívni, mert többször előfordult, hogy felkeltettem. Emiatt is szar kedvem lett, de szerencsére hamar elaludtam.

You've reached the end of published parts.

⏰ Last updated: Dec 30, 2018 ⏰

Add this story to your Library to get notified about new parts!

Meccsnézés, vagy annál több?Where stories live. Discover now