Hirtelen letörölte könnyeit,megigazította a haját és újra be akart menni.Amikor megengedték hogy bemenjen úgy döntötte megteszi,de nem tudta biztosra hogy készen áll-e arra hogy így lássa.
Matteo megfogta a kilincset és lassan kinyitotta az ajtót.Minden lépéssel amit tett egyre inkább tehernek érezte a testét.Mintha a lelke elhalványodott volna.
Amikor Luna oldalára ért mintha egy keserű ízt érzett volna a torkában,és mintha egy elektromos ütés futott volna végig a gerincén.
Luna sápadt volt.A szemei csukva voltak,körülöttük pedig sötét karikák húzodtak.Az ajkai szárazak és lilák voltak.A haja elvesztette azt a fényességét amilye mindig volt.A karján pedig fel volt vezetve egy cső, hogy oxigént juttasson a testébe.
Leült mellé,lassan végigsimogatta a karját amíg el nem ért a kezéig.Gyengéden azt is megsimogatta, és az ő kezei közé helyezte.
-Luna...nem tudom hol kezdjem...gyáva voltam és egy idióta.Vigyáznom kellett volna rád.Több időt kellett volna veled töltenem.Megígértem,hogy soha nem fogom hagyni,hogy bármi rossz történjen veled.Megígértem hogyha veszély les rád én mindig ott leszek hogy megvédjelek.És basszus...nem sikerült.
Észre sem vette amikor az arca nedvessé vált a sok könnytől ami végigcsordult rajta.
-Bocsáss meg kérlek,mert én sosem fogok megbocsájtani magamnak,hogy nem mentettelek meg.Az egész az én hibám.Megesküszöm neked hogy amit csak tudok megteszek hogy újra lássam azt a ragyogó,élettel teli mosolyt,azt a smaragdzöld tekintetet ami olyan mélyen belémhatol,és megőrjít.Addig nem fogok pihenni amíg meg nem látlak újra mosolyogni.Megígérem.Soha többé nem foglak így magadra hagyni.A Dinnyefejed megígéri neked.
ESTÁS LEYENDO
•Waiting For You•
FanfictionA kóma egy olyan eszméletlenségi állapot amelyben egy ember nem tud kapcsolatba lépni a környezetével. Képtelen mozogni,vagy válaszolni bármiféle fizikai vagy hangi gesztussal. Luna Valente egy balesetnek köszönhetően ebbe az állapotba került. Matte...
