kegyenc fegyenc | Yoonkook ✓

9. rész

Jungkook pov

Ahogy telt az idő, egyre idegesebb lettem, s mikor megjelent az őr, tudtam, hogy szabad vagyok. Mégis szomorúság járta átt a testem, miközben elbúcsúztam barátaimtól.
Mikor viszont megláttam Taehyung, ahogy elsírta magát, nem bírtam tovább nézni, s a kijárat felé indultam.
Egy könnycsepp folyt végig arcomon, mikor Suga cellája mellett mentem el. Oldalra pillantottam, s láttam, ahogy az ágyon ül, s tekintetünk találkozott.
Ahogy a folyosókok sétáltunk, úgy éreztem, még nem állok erre készen.
Már éppen nyitotta volna ki az őr a bejárati ajtót - ahol öt hónapja bejöttem - mikor minden erőmet összeszedve orrba csaptam, s még ezt párszor meg ismételtem, ám három másik őr nekem ugrott, s leterítettek a földre.

- Ezt miért tette? - kiáltott rám az igazgató, mire én megvontam a vállam - Már szabad lehetne! Erre meg orrba vágyja az egyik őrt, annyira hogy eltörik az orra! - mondja - Ezért akár két évet is kaphat.

- Most akkor mi lesz? Vissza visznek? - érdeklődtem, mire a "főni" vett egy mély levegőt.

- Vigyétek. - azzal a két benga elrángatott.

Kezdtem örülni, hogy vissza kerültem, ám egy, számomra ismeretlen folyosóra nem értünk.

- Miért hoztak ide? - kérdeztem a mögöttem lévő őrt

- Azt hitted vissza mehetsz a régi cellába? - nevetett fel - Ide azokat hozzuk, akik a tárgyalásra várnak!

- De nekem nem... - be sem tudtam felyezni.

- Eltőrted az egyik őr orrát, és ezért majd tárgyalásod lesz, hogy mennyit kapsz. - azzal belökött az egyik cellába.

- Szia, cicafiú! - szólalt meg valaki, s bennem még a vér is megfagyott. Hátra fordultam, de csak egy alakot láttam. - Csak nem rossz fiú voltál? - kérdezte idegesítő hangján.

- Leszállnál rólam? - emeltem fel a hangom, ám hírtelen valaki nekem ugrott, s letepert a földre.

- Nyugi, haver! - mondta, a férfinek, aki rajtam ült. - Milyen fiatal vagy. - lépett közelebb, s intett a fiúnak, aki leszállt rólam.

- Kai vagyok, ő pedig Sehun. - mondta.

- Én Jungkook. - mondtam röviden.

- És ott van - mutat az ágyra - Minhyuk.

- Én nem csináltam semmit. - suttogja, majd öklét kezdi harapdálni.

- Miért vagy itt? - kérdezi Sehun.

- Loptam, aztán mielőtt kiengedtek volna eltőrtem az egyik őr orrát. - ültem le az ágyra, ahol Minhyuk is ült. - Ti?

- Bankrablás. - nézett össze a két fiatal.

- Minhyuk meg, hecker. - tette hozzá Kai

- Kai! - szólalt meg valaki, a melletünk levő cellából, mire az említett oda sétált a rácshoz - Képzeld... - a többi részt nem hallottam, mivel olyan hallkan beszélt hozzá a fiú. Miután befejezték, Kai az ágy mellé lépett, majd súgott valamit Sehun fülébe, mire az említett kikerekedett szemekkel bámult maga elé.

- Mi történt? - kérdeztem.

- Az egyik rab öngyilkos lett. - mondta Kai.

- Egy régi barátom. - szólalt meg Sehun.

- Miért tette? - kérdezte tőle Kai.

- Nem tudom, soha nem vetett volna véget az életének. - gondolkodott el Sehun - Amióta börtönben van, senkivel nem beszélt.

Amióta itt van nem beszélt senkivel - jutottak eszembe Hoseok szavai, Sugával kapcsolatban.

- Suga... - ejtettem ki hallkan a nevét, Sehun pedig egyszerre rám kapta tekintetét.

- Mit mondtál? - állt fel az ágyról. - Ismered? - kérdezte, közelebb lépve, mire én egy aprót bólintottam.

- Ő az? - telt meg a szemem könnyel - Suga lett öngyilkos? - kérdésem végén már kiabáltam.

- Igen. - válaszolt Kai.