Egy új sárkánylovas

Reggeli ébredés

-Hahó! Ébresztő, álomszuszék!-hallottam meg az engem ébresztgető Hablaty hangját, aki éppen egy fürtömmel csikizi a nyakam.
-Ajh! Hagyjál, aludni akarok!-húztam a fejemre a takarót.
-De így ki fog Sárkánysuliba menni?-kérdezte.
-Majd te!-feleltem félválról.
-Akkor ki fog velem repülni egyet? A reggeli friss levegő nagyon jót tesz!-fél füllel hallgattam Hablaty szánalmas próbálkozásait. Hirtelen lehúzta rólam a takrót.
-Na!-takartam el a szemem, ugyanis sértette a tetőablaknál beszűrődő nap fénye. A párnába temettem az arcom, lassan hozzászokott a fényhez a szemem. Másik oldalamra fordultam és a sárkánylovas smragzöld szempárjával találtam szembe magam.
-Hű!-esett ki a számon.
-Mi hű?-kérdezte a fiú értetlenül.
-A szemed pont olyan, mint a smaragd. Gyönyörűen csillog.
-Köszönöm.-nevette el magát.-A te szemed, meg olyan mint a kék égbolt, nem is, mert van benne egy kis sötétkék árnyalat!-magyarázta.-Mostmár felkelsz?-kérdezte reménykedve.
-Nem.-mondtam vigyorogva.
-Akkor ezt kénytelen leszek megcsinálni.-Hablaty két kezét a vállam szélességébe tette, így felettem tartotta magát. Lehajolt és száját az ajkamra tapasztotta. Ez után megpuszilta a nyakam.
-Hagyjál! Csikis vagyok!-nevettem el magam.
-Kellően felébresztettelek?-kérdezte egy kaján vigyor kíseretében.
-Még nem teljesen.-és egy lendülettel magamhoz húztam és most én adtam neki egy csókot.-Mehetünk.-jelentettem ki. Hablaty karjai alól kibújva feltápászkodtam az ágyból és a hajamat a kezemmel ,,megfésülve" lazán összefontam. Lebattyogtam a lépcsőn és a fegyvereim összeszedve ültem le az asztalhoz. Meglepetésemre Pléhpofa csinált nekünk reggelit, ami nem gyakran történik meg. A tálon kenyér volt, friss gyümölcs és a mai kakaóhoz hasonló csokis ital. Miután Hablaty is leült elkezdtünk enni. Az utolsó korty (hívjuk kakaónak) kakaó után, felnyergeltük a sárkányainkat és a suli felé vettük az irányt.
-Nem is gondoltam volna, hogy egy tizennégy éves srác is tud ilyen romantikus lenni.-mosolyodtam el az ébresztésre célozva.
-Tizenöt!-javított ki.-Hozzá tudnál szokni, mi?-kérdezte és huncut fény csillant a szemében. Én nem szóltam, de éreztem, hogy elpirulok.
-Mondtam már, hogy nagyon édes vagy, amikor elpirulsz?-kérdezte.
-Nem. Verseny a suliig!-váltottam gyorsan témát.-Viharfelleg kapcsolj az éjfúria gyorsaságra!-bíztattam a nagyfiút.
-Héj, ez nem ér!-hallotam a távolban Hablaty hangját, ugyanis Viharfelleg azonnal maximumra kapcsolt.-Gyerünk nagyfiú!-bíztattam a sárkányom, aki nagyon élvezte a sebességet. Kevesebb, mint egy perc alatt a Sárkányiskolába értünk.
-Jól van, szép volt! Nagyon ügyes vagy.-simogattam meg a sárkányom és odaadtam neki egy csirkecombot. Ekkor megérkezett Hablaty.
-Te kis csaló, visszavágót kérek!-jött felém tetetett bosszúsággal, de mosolyogva.
-Igazán? Nem kapod meg, én nyertem és punk-tum.-mondtam nevetve.-Viharfelleg bármikor leelőzi Fogatlant!-folytattam.
-Kérek egy verenyt!
-Megkapod! Mikor, hol?
-Milyen elszánt vagy! Holnap délelőtt, itt az Arénában találkozunk!
-Itt leszek!-mondtam mosolyogva.
-És ha veszítesz?-kérdezte még mindig kajánul vigyorogva.
-De nem fogok!-jelentettem ki magabiztosan.
-Tényleg?-kérdezte, átkarolta a derekam és magához húzott, majd egy lágy csókott adott a számra.
-Tetszik, hogy ilyen magabiztos vagy!-mondta, miután elváltunk.
-HABLATY???!!!-hallotunk meg melletünk egy hangot.

Sziasztok éjfúriáim! Bocsi, tudom ez kicsit rövidke lett ez a rész, de remélem nem baj. A kövi rész hosszabb lesz, addig is sziasztok!