Arrogáns vőlegényem ~Jungkook ff.~ /Befejezett/

11.

A téli szünet olyan hamar eltelt, hogy egy nap már azon kaptam magam, hogy két órám van elkészülni és elindulni a suliba. Szívem szerint nem mentem volna és színleltem volna a beteget, hogy ráhuzzak még egy hetet a négy hétre, csak hogy ne találkozzak a többi diákkal. Félek, azt várják, hogy bemenjek és minden átkot rám szórjanak, amiért le mertem feküdni Jeon Jungkookkal, a nagy ásszal, aki, mint kiderült, többet pletykált rólam, mint egy zsémbes öregasszonny. Persze mind csak egy nagy hazugság, egyáltalán kit is érdekel az, ha Jungkook mondja el?! Persze, hogy senkit. Ott lesz Jimin is, ami kissé megnyugtat, de mégsem védhet meg mindentől, hiszen nem várhatom el tőle, hogy mindig kihúzzon a bajból.

A téli szünetben Jungkook egyáltalán nem keresett, aminek örültem, mégis bosszantott, hogy nem törődött velem. Dühös voltam rá, mert nem keresett és mégdühösebb, hogy az ablakon keresztül tudtam csak meglesni őt, ő pedig minden áldott nap észrevette és kedve szerint flörtölgetett velem, ahelyett, hogy a szemem elé állna és elmondaná, ami a fejében jár rólam.

A karácsony is hamar eltelt, mint azt képzeltem. A szüleimtől -mint minden karácsonykor- pénzt kaptam és némi kozmetikai terméket, krémtől és sminktől kezdve mindenig, én pedig Jiminnel vettem két jegyet a szüleimnek - és az ő szüleinek is- egy welness hétvégére, hogy végre ők is pihenhessenek. Jimintől egy karkötőt kaptam, ami a Világon a legeslegszebb. Ő egy BigBang pólót kapott tőlem, hiszen él-hal attól a bandáért és persze nem maradhatott ki a közös forrócsokizás egy rakás karácsonyi film nézése közben. Mindig ezt csináljuk olyankor. Csak bekuckózunk a szobámba vagy az övébe és egész éjjel karácsonyi filmeket és meséket nézünk. Ahogy nővünk, annál jobban élvezzük.

Jungkook egy ezüst nyakláncot küldött nekem, amin az ő nevének és az enyémnek a kezdőbetűje lóg. De persze azt sem személyesen adta át, hanem a postással, amit kétlem, hogy saját önszántából tett. A szüleiért bármit megtesz, így tudtam, hogy ők kérték meg, de sebaj, hiszen tetszik és hordom.

Az nappali falára akasztott ótára pillantva vettem tudomásul, hogy még van húsz percem így felpattantam a kanapéról és a cipőmhöz siettem, hogy felvegyem. Fogtam a táskám és a kulcsom megragadva kiléptem a házból a még mindig csípős hidegre. Fogaimat vacogtatva hagytam el a házat és vettem a suli felé az irányt, amikor is meghallottam az számomra legirrítálóbb mégis legangyalibb hangot a hátam mögül.

- EunSoo! - kiáltott mégegyszer utánam, mivel nem álltam meg. - Várj már!

- Jungkook! - fordultam hátra bosszúsan. - Mit akarsz?

- Lenne kedved a ma délutánt velem tölteni? - dugta ki pisze orrát a fekete sálból így teljes arcát feltárta előttem, ami miatt lábaim megremegtek. Miért néz ki ilyen jól meg ilyenkor is?

Fekete szövetkabát, fekete garbó, világos farmer és fekete bakancs. Annyira hozzá illik. Olyan..Jungkookos.

Szemeimet végigvezettem testén, majd visszapillantam a hidegtől kipirosodott arcára. Jungkook mosolyogva pillantot le rám.
Szemeiben megcsillant némi önelégültség, így elhatároztam, hogy nem adom magam könnyen.

- Ugyan miért? - emeltem fel a fejem és néztem a szemébe. - Rajtam kívül sok szép lánnyal találkozhatsz.

- Mi van, ha én veled akarok? - lépett hozzám közelebb, mire én hátráltam. Nem tetszett ez a helyzet. Nagyon nem. Még egy olyan vággyal teli pillantás tőle és én teljesen átadom neki magam.

EunSoo! Megvesztél?!

- Ne kéresd magad, ismerlek már annyira, hogy tudjam, a nehezen kaphatót játszod. - bólogatott elhangzott szavai mellé. Arcán még ott virított az az ellenálhatatlan mosoly, ami miatt teljesen megfeledkeztem arról, hogy ki is áll előttem.