A halálom előtt! (Short)

Zack

2018. Augusztus 06.

Egy újabb temetésén voltam túl...túl sok feszültség volt bennem. Ezt Diana is látta, és tenni akart ellene.

- Miert nem mész el annak az új fiúnak a bulijára? Meghívott nem?

- Zack? Á esélytelen.

- Ugyan már. Már régóta itthon kuksolsz. Kell egy kis kikapcsolódás.

- Elég kikapcsolódás ez nekem.

- Ava... Akkor mint a főnököd parancsolom, hogy menj el bulizni, különben kirúglak!!

- Az a szerencséd, hogy veled nem lehet vitába szállni. - Azzal a szobámba mentem át öltözni, mert már rég elkezdődött a házi buli. 1 órával később már Zack ajatának a küszöbét léptem át. A zenét már 3 utcával arrébb lehetett hallani. Az emberek tolongtak a házban, alig fértem be az ajtón. Nem ismertem senkit, nem tudtam mit csinálni úgyhogy kerestem egy asztalt, és ittam egy sört.

- Ava! - A nevemre oldalra fordultam, és Zack jött felém. A szívem nagyot dobbant. - Drága Ava, hát eljötél! - Kezeit szét tárta, és öleléssel köszöntött.

- Szia.

- Hogy vagy drága? - Kezébe fogta az arcomat. A középső újján lévő fekete sólyom szem gyűrűje kicsit bele fúródott az arcomba, de nem tudtam értékelni, mert a tökéletes szimpátiám ott állt előttem.

- Hát m...megvagyok. - Habogtam idegességemben.

- Jól érdez magad? Kicsit sápadt vagy! - A száját a homlokomhoz nyomta. Azt hittem szivrohamot kapok...Az alkohol szagot erősen éreztem rajta, meg nem így szokott viselkedni, tehát szerintem már berúgott. - Gyere csak velem egy pillanatra szeretnék mutatni valamit. - Kézen fogott, es az emelet felé kezdett húzni. Nem ellenkeztem, hiszen életem szerelme vezetett felfelé a lépcső fokokon. Be nyitott egy szobába, engem behúzott majd bezárta magunk mögött az ajtót. Itt kezdtem el félni. Lassan közeledett felém, majd megcsókolt. Lassan és érzékien csókolt, majd fokozatosan durvába váltott. Engem hátra felé tolt, és letaszított egy ágyra.

- Zack! - Nem is figylet a hangomra rám mászott és még durvábban csókolt, majd a pólóm alá kezdett nyúlkálni.
- Zack elég, mit művelsz?

- Ugyan édes tudom, hogy te is akarod. - Elkezdte kigombolni a nadrágomat, majd a sajátját is.

- Mit? Én nem akarok semmit, elég ez túl gyors nekem. - Kiabáltam és kapálóztam, majd megütöttem Zack-et.

- Na jó eddig kedves voltam, de mostmár nem fogom vissza magam. - Mind a két kezemet a fejem fölé rakta és az egyik kezével le fogta. A másik kezével pedig levetkőztetett. MEGERŐSZAKOLT.
Nem tudtam mit csinálni. Fájt. Mindenem fájt de legjobban a szívem, mert az ember akit szeretek képes ilyenre. Legalább 20 percig szenvedtem magamban mire ott hagyott a szobában. Nem tudtam megmozdulni se gondolkodni, csak sírtam. Mire észbe kaptam, felhúztam a nadrágom és hazaindultam.