Miért pont te? +18

Tizenhatodik rész

Tudtam mit akar. Ki ne tudta volna?
Tartsam a szám és akkor minden rendben lesz. Csak én nem vagyok egy a csicskái közül. Nem fogok neki egy csettintésre mindent megcsinálni. Kinek képzeli magat? Ezen elmélkedtem miközben felértünk és behúzott a szobámba. Ezt se értem. Miért nem lehet bemenni a szobájába? Főleg ha neki van beszéde velem.

- Tartsd a szád kislány. Nem beszélsz senkinek arról, hogy ki vagyok, hogy hol lakok, és semmiről. Befogod a szádat és rendbe leszünk.

- És mégis mivel akarsz fenyegetni? - néztem rá ártatlanul - Mit tudsz tenni ellenem? Várj! - néztem felfele megjátszva a gondolkodást - Jaaa igen. Semmit!

- Nem ismersz még engem kislány. - jött olyan közel, hogy a csípőnk és a mellkasunk összeért. - De ajánlom, hogy ne is vágyj rá. Amit itt látsz az nem a valóság. - suttogta a fülembe.

- Te se ismersz engem. Nem vagyok olyan ártatlan mint amilyennek hiszel. De egyet jól jegyezz meg. Nem vagyok a csicskád. Akkor beszélek amikor szeretnék. Úgyhogy légy hozzám kedves, és ne anyázzál mert legközelebb az öklömet ismered meg.

- Mondanám, hogy megijedtem, de sajnos nem így van.

- Egyébként amit látok -toltam el magamtól és látványosan végigmértem - egy faszkalap. Egy mocskos, gonosz, érzéketlen embert akinek segítségre lenne szüksége. Mert azzal hogy egy egész környék retteg a nagy Marcustól az nem jelent semmit.

- Olyan okosnak hiszed magad? Minden alád volt rakva mindig. Mindent megkaptál. Rád kell nézni és lesül rólad. Aztán te beszélsz nekem arról hogy milyen vagyok? Hagyjuk már. - nevette el magát hitetlenül.

- Semmit nem tudsz rólam. - böktem meg a mellkasát. - Fogalmad sincs semmiről. Pár napja vagyok itt és máris olyan véleményt vontál le rólam aminek a fele se igaz.

- Mondtam. Csak rád kell nézni. - vonta meg a vállát hanyagul.

- Utállak. Teljes szívemből. Tényleg az lenne a legjobb ha nem beszélnénk. De azt, hogy fenyegess, na azt nem fogom eltűrni. - fordultam ki a szobából jelezve, hogy részemről be van fejezve a beszélgetés.

- Én is utállak! - kiabált utánam.

Mintha meg se hallottam volna, mentem tovább a lépcsőn. Milla tv-t nézve ült a nappaliban.

- Na, milyen filmet nézünk? - szólítottam meg.

- Felőlem mehet valami thriller.

- Jóó - csillant fel a szemem - az a kedvencem. Keresel valami filmet? Addig én pakolok nasit aztán utánad megyek.

- Ahaa persze.

A konyhában egy tálcára rápakoltam a rágcsálnivalókat és megindultam felfele. Pont nyitottam volna ki Milla ajtaját mikor Zachary kijött a szobámból.

Pár pillanatig farkasszemet néztünk, majd bevonult a szobájába.

Vajon mit csinálhatott?