Tiszavirágként fogunk elhervadni
Mielőtt megláthatna a NapnyugatFelröppenünk és nem marad bennünk semmi,
Más, csak a lenyomatEgymás ízét érezzük majd
Mégis boldogtalan ez a tudatHisz összesen ennyi volt
Egy óra, pillanat ennyi maradtHátra, fussunk el
Szaladjunk és mentsük megRepüljünk és harcoljunk
Egymásért, mert ez a mi sorsunkMielőtt végünk lenne
Én még egyszer látni akaromA Holdat, azt a bűvös fényt
Amitől ragyog a szemedLám most a szívünk elég
A Nap túl súlyosan perzselA holnap gondolatának súlya
A vállaimat nyomjaHiszen nem is létezik
Ó, te buta, naiv Tiszavirág
![](https://img.wattpad.com/cover/98262947-288-k923072.jpg)
YOU ARE READING
Thinking while traveling
PoetryKezdetleges próbálkozások valamire ami hasonlít a művészetre. A fejlődésben sohasem állunk meg.