Ketten Egyedül

3.

Rohantam ahogy csak tudtam. Majdnem elütött egy kocsi, mert nem néztem szét, csak szaladtam a kolihoz. Szétsírt szemmel benyitottam a szobába, ahol nem volt senki, így hangosan elkezdtem zokogni.
Dühös voltam és egyben csalódott. Én szeretem Kriszt. Az utóbbi időben meg méginkább megszerettem. Csak nem úgy, mint barátot.
Fél óra sírás után bementem a fürdőbe és csak engedtem magamra a forró vizet. Eszembe jutottak a közös esti pizzázások, a fagyis sztori, a filmezés és úgy minden. Nem bírtam tovább... újból kitört belőlem a zokogás. Egyszerűen csak megöleltem volna Kriszt és felpofoztam volna, amiért nem mondta el, hogy mi a bajuk a tanároknak. Kb egy órája láttam utoljára, de máris elkezdett hiányozni. A forró víz valamilyen szinten megnyugtatott. Egy jó ideje már ott álltam, mikor valaki kopogott. Hirtelen kiugrottam a tusolóból és seggre estem... megijedtem na...
Krisz szobatársa állt ott. Dave.
-Szia! Alexa! Beszélnünk kell!
-Szia Dave! Mondd mi a baj-az esésem után egyébként magamra csavartam a törölközőt és kb majd megfagytam. De izgatott voltam, hogy a nemrég érkezett srác mit fog mondani, ezért nem szóltam h igazából majd megfagyok és hogy várjon, felveszek valami ruhadarabot.
-Na az van, hogy nem tudom, hogy mit tudsz, de Krisz sírva jött fel a szobába, és ahogy látom, te sem vagy a helyzet magaslatán. Mi a szar történt? Vele meg veled. Vagyis veletek. -hallatszott, hogy Dave eléggé ideges. Krisz legjobb fiúbarátja a tag,szóval eléggé ideges ha van vmi. -haló...Alexaaa! Mondd már
-Hát igazából én se tudom, hogy mi a baj, de az igazgatóiban az igazgatónő eléggé ki volt akadva. Krisszel ordibált, hogy hagyjon békén engem, mert rossz hatással van rám. -és itt megint eltört a mécses. Nem bírtam tovább.... újabb zokogás tört rám. Dave átkarolt és ölelésében ülve álomba sírtam magam.