A vámpír rózsája (+18)

Teljes összeomlás

Felkaptam az üvegcsét és lecsavartam a tetejét.

El kell felejtenem!

Mondja ezt az ész, de mást súg a szív, ezért kiöntöttem a tartalmát a lefolyóba.

Könny áztatta arcomat, ahogy visszagondoltam az előző este eseményeire. Először a csók jutott eszembe. Megérintettem ajkaimat és lehunytam a szemem, de bevillant a tengerpart. A tudatomig még el sem jutott, hogy Matt megerőszakolt. Hangosan bőgni kezdtem és kezembe temettem az arcom. Én tehetek róla! Én hergeltem, én másztam rá! Mocskos lettem. Bemocskolt. És még azt hittem, hogy a vámpírok a rosszak, pedig Gabriel soha nem tenne ilyet... De már neki sem kellek így. Világosan a tudtomra adta az ellenszerrel... Na meg... Ericával. Na nem. Még mit nem. Hogy lehettem ennyire hülye? Addig húztam a dolgot, hogy végül kicsúszott a kezeim közül egy nagyszerű ember. Ha ő is úgy érzett a csókunk közben, mint én, vajon mit érezhetett át az éjszaka folyamán? A gondolatra összeszorult a szívem. Bevettem még egy nyugtatót és egy altatót.

Hófehér volt a szoba, mögöttem vérvörös selyem lepedő. Fel sem fogtam, de egy puha ajak érintkezett lágyan az enyémmel. Testem most nem én irányítottam. Csukott szemmel hagytam, hogy csókoljon. Ez a csók furcsa volt. Teljesen más. Egy kéz megragadta a ruhámat és az ágyra döntött. Nem ellenkeztem. Nem tudtam, csak úgy voltam. Éreztem, ahogy hajamba túr egy kéz, másik pedig a mellkasom cirógatja. Lovagló ülésben volt rajtam és kezem végig vezettem a vékony testen. Szája vadul tépte ajkam és szüntelen kereste nyelve a társaságom. Ő irányított. Ajkai elváltak és állam vonalát követve a nyakamhoz ért. Perzselő csókokkal halmozott el, de nem tudtam a felettem lévőre koncentrálni. Csókolta a mellkasom, majd feljebb haladt, a kulcscsontom végig nyalta és hirtelen éles tűszúrást éreztem. Megharapott. Izgalom öntött el, de még mindig másra koncentráltam. Szeretőm ismét visszatalált az ajkaimhoz és szívét- lelkét beleadta, hogy rá összpontosítsak. Még mindig ő irányított, mígnem kinyitottam a szemem és fordítottam a helyzeten. Én voltam felül. Apró kezeit a csuklójánál feje mellé szorítottam és rikító zöld szemeibe néztem, ami vágytól volt homályos. Felismertem az arcot.

Kipattant a szemem és zihálva ültem fel az ágyon.

- Erika?!?!-kiáltottam magam elé.

Lerúgtam a takarót és a tükörhöz szaladtam. Tejfölszőke tincseim felemeltem és a nyakam vizsgáltam.

- Semmi.-suttogtam magam elé.

Ne! Az nem lehet! A jel... Akkor ez...

- Gabriel nee!!-ordítottam fel és eleredt a könnyem. A földre rogytam és zokogtam a felismeréstől. A jel. Azt láttam, amit ő. Azt éreztem, amit ő. Ez azt jelenti, hogy Erica és ő...

Gabriel:

Hanyatt döntött és rám ült. Ajkaival vadul ostromolt. Nem adtam át magam az érzésnek, csak a zöldeskék szempár volt a csukott szemeim előtt. Arra vágyok, hogy vele éljem át ezeket a pillanatokat. Simogatott, csókolt, majd megharapott. Ezzel a valóságba rángatott. Ismét ostromolta ajkaimat. Mindent beleadott, hogy neki szenteljem a figyelmem. Hát legyen. Ráemeltem tekintetem és magam alá gyűrtem. Egy pillanatig a pajkos, vágytól csillogó zöld szempárba néztem, de nem részesítettem az élvezetekkel teli bűbájomban. Lecsaptam csillogó ajkaira és most én vezettem. Halk nyögéseket hallatott, ahogy táncba hívtam a nyelvét, kezeit a feje mellé szorítottam. Én vagyok a férfi, én vagyok a domináns, fitogtattam az erőviszonyt. Elmélyítettük csókunkat és engedtem a szorításon. Egyik kezemmel a hátához nyúltam és határozott mozdulattal lehúztam a zip-zárját.

"Gabriel nee!!"-ordított egy hang a fejemben. Flor!

Kipattant a szemem és szó szerint lerepültem Ericáról, a hirtelen mozdulattól a hátammal az ajtónak csapódtam.