Magányos lány... [BEFEJEZETT]

3.rész- Az első barát

***Átírva~2019.10.05.***

Reggel korábban keltem annak okán, hogy kiválaszthassam, miben legyek ma, az iskolában.

A választásom, tekintettel a még jó, de kissé hűvösebb időre, egy kicsit melegebb öltözék mellett döntöttem.

Felvettem egy fekete téli harisnyát, és egy lenge, de nem túl pörgős fekete szoknyát, felülre pedig egy fehér, felül csipkével díszített pántos rövid ujjút vettem fel. Mivel reggel még kissé hideg van, ezért rávettem egy a szoknyámig leérő bézs színű kardigánt.

A hajam kiengedve hagytam, a kontaktlencsét pedig betettem a szemembe, mint minden reggel.

A reggeli rutinom elvégezve, készítettem magamnak egy kis meleg szendvicset, mellé pedig ittam egy kis kávét, tekintettel arra, hogy alig tudtam aludni.

Szinte egész éjjel azokon a különös érzelmeken gondolkoztam, amit szerelemnek, illetve szimpátiának neveznek.

Eddigi életem során egyszer éreztem ilyet, de annak is tragikus vége lett, és nem is tarthatott túl sokáig. Ezért én, a szerelemmel kapcsolatos dolgokat kizárom az életemből. Amúgy is csak egy rövid ideig tart...

Végül ilyen, és ehhez hasonló gondolatokkal vettem fel a bézs színben pompázó balerinacipőmet.

Viszonylag gyorsan odaérkeztem, és egyenesen az osztályunkhoz vettem az irányt. Útközben összetalálkoztam az egyik tegnapi fiúval, ha jól emlékszem Ai a neve.

- Szia, beszélhetek veled egy kicsit?- kérdezte feszengve.

Kissé elgondolkoztam. Végül is nem veszíthetek semmit. Maximum a drága időmet...

- Persze. Mit szeretnél?- kérdeztem mogorvábban, mint szerettem volna.

- Bocsánatot kérni a bátyám helyett is...Mindig ezt csinálja, és eddig minden lány örömmel fogadta azt, hogy udvarol nekik. Ezért is nem tudtam, mit is kellene csinálnom. Sajnálom! –mondta végül.

- Nem kell bocsánatot kérned! Hiszen nem a te hibád volt!- mosolyogtam rá bíztatóan.

- Lehet, hogy elsőre egy kicsit ijesztőnek tűnsz, de úgy látszik valójában kedves vagy!- mondta vidáman.

Én vörös fejjel néztem a földet.

- Egyébként a nevem Tomohito Ai.- kezdte a bemutatkozást.

- Az enyém pedig Yukihira Kagome!- néztem rá mosolyogva.

- Leszünk barátok?- kérdezte.

- Persze! Akkor te leszel az első barátom a suliban!- mosolyogtam.

- Tényleg? Ez szuper!- nevetett- De nekem most mennem kell! Szia Kagome!- köszönt.

- Szia Ai!- mondtam, de ezt már nem hallhatta, mivel elszaladt.