OneShot-ok

Autumn night - őszi éjjel

A nevem Maya Rox. Magánnyomozóként dolgozok egy kis városban legtöbbször késő estig. Ez az éjjel is egy ilyen. 22:27 van jelenleg és alig egy-két autó megy el az úton, embereket szinte látni sem lehet. Ilyenkor kicsit félek hazamenni, mivel egy sikátorba kell lekanyarodnom, hogy hamarabb hazaérjek, mivel kerülőúttal plusz 20 perc lenne annyira nehéz eljutni a házamig. Mondjuk így is, hogy a sikátoron megyek keresztül 15 perc amíg elérek az otthonomig, de azzal a plusz húsz perccel több, mint egy fél óra lenne az út. Annyi nyugtat, hogy eddig egy támadás sem történt ott, sem haláleset.

Lekanyarodtam az előbb említett helyre, amit csak a Hold fénye világított meg, semmi más. Egy nagy levegővétel után elindultam. Minden egyes lépésemnél körültekintettem, de közben próbáltam a leghalkabb is lenni, míg végigvágtatok a keskeny utcán. Szerencsére ép bőrrel megúsztam a kijutást a sikátorból és mentem tovább a már kivilágított sétáló utcán. Ám nem a sikátor volt a legrosszabb, amin át kellett kelnem, hogy hazajussak, hanem a városi temető, ahol nem egy furcsa alakot láttak mászkálni éjszakánként.

Ahogy haladtam a sírkövek mellett halk, rekedtes pityergést hallottam meg. Körbenéztem. A kijárathoz legközelebbi sír előtt térdelt valaki. Megállt bennem az ütő. Most elinduljak vagy várjam meg míg elmegy? Esetleg csináljak úgy, mintha az egyik sírhoz jöttem volna? Igen! Ez a legjobb megoldás!

Gyorsan balra kanyarodtam és pár sírral beljebb megálltam, majd elé guggoltam. Összekulcsoltam ujjaimat, majd imádkozni kezdtem, bár nem a halott, hanem a saját épségem miatt. Mikor már negyed óra eltelt, még mindig nem mozdult a férfi, és a megenyhült levegő miatt már kezdtem fázni, így erőt véve magamon felkeltem a sír elől, és elindultam a kijárat felé. Amint elhaladtam a férfi mellett abbamaradt a sírása, torkából először halk, majd egyre hangosabb és vérfagyasztóbb kacaj szökött ki, szaporábbra vettem a lépteimet, de hallottam, hogy ő is elkezdett követni. Megfogtam a temető kapuját, kinyitottam és kiléptem rajta, majd bezártam azt és onnantól már futva mentem a házamig.

Hazaérve azonnal becsuktam az összes ajtót, ablakot, amit csak lehetett és bezárkóztam a szobába, ahol elhúztam a függönyöket és bebújtam a szekrénybe.

23:44. Egy ideig csend volt, később halk morajt hallottam a konyhából és újra azt a rekedtes sírást egyre hangosabbról. Pár másodperc múlva megláttam azt a fekete köpenyes alakot amint az ajtóban állt. Nem láttam az arcát a csuklyától, ami fején volt, sőt azt se, merre néz. Pár percig az ajtó előtt állt ugyanazt a rekedtes sírást hallatva, majd bezárta az ajtót és az összes zaj megszűnt a házba.

23:55. Már egy ideje nem hallottam semmi mocorgást se nem láttam azt az alakot.

23:56. Hirtelen megcsörrent a telefonom. Egy üzenet. Ismeretlen szám. Nem nyitottam meg, mégis magától kinyílt.
Csak ennyi ált az üzenetbe: GAME OVER!

23:57. Újra a síró hang. Megfordultam és ott állt mögöttem a csuklyás alak.

23:58. Átszúrta körmével a bőröm egészen a szívemig. A földre kerültem.

23:59. A karmával végigmetszette a gyomrom, de....valahogy egyáltalán nem fájt, sőt..megkönnyebbülés volt. Kiszedte a beleimet. Érzem, ahogy a pulzusom egyre lassabb és már levegőt is alig kapok. Ez lenne a vég? Rosszabbnak képzeltem..

00:00. Az utolsó leheletemmel megköszöntem, hogy megszabadított minden tehertől....

Másnap

"Újabb híreinkkel következünk. Egy holttestet találtak a Bloody Street-i temetőhöz közeli emeletes lakásban. A holttestnek fel volt metszve a gyomra és eltávolították a beleit, valamint a szívét, a szoba falaira furcsa jeleket rajzoltak a meggyilkolt vérével. A halottat azonosítani tudták Maya Rox, magánnyomozó személyében. A gyilkos után a nyomozás folyamatban van."

Sziasztok :3 itt is lenne azt első OneShot erre az új wattpad profilomra. Ha esetleg kíváncsi vagy a többi történetemre, akkor azokat JustAnOtaku33 nevű profilomon (amit sajnos már nem tudok használni technikai okokból, valamint nem tudtam a profilt megjelölni) megnézhetitek^^