Sötét Van ➵ MinSung ✓

-16

Az ismeretlen sarkokat ismeretlenek követték. Fogalmuk sem volt, hogy melyik negyedben voltak. Céltalanul bolyongtak az épületóriások között.
Az utcalámpák hatalmasnak tűntek, fényük gyéren hatolt át az egyre sűrűsödő ködön.

Nem beszéltek, csak némán baktattak egymás mellett. Hol jobbra, hol balra kapták a fejüket, ahogy az utcanevét jelző táblákat nézték.
Jisung egyszer csak azt vette észre, hogy egy hideg kézfej csúszik ujjai közé.

Lenézett az összekulcsolt kezeikre, majd Minho-ra pillantott, aki mintha megérezte volna, hogy a másik őt nézi.
- Csak sötét van - dadogta. Jisung elmosolyodott a fiú tettén. Rövid ismertségük alatt rettentően megszerette őt és kifejezetten élvezi a társaságát.

Mentek tovább.

Hirtelen Minho-nak feltűnt, hogy mellettük egy ismerős épület állt.
- Azt hiszem, tudom, merre vagyunk! - mondta és felvidult kissé.
- Merre? - kérdezte Jisung szemöldökét felvonva.
- Ha minden igaz - gondolkozott hangosan a másik -, a közelben van egy park. - Befordult a sarkon, maga után húzva Jisung-ot.

Szaporán szedték a lábaikat, szinte már futottak, mire elértek egy kapuhoz: a park bejáratához.
- Igazad volt - döbbent le Jisung. Szája tátva maradt, így Minho kihasználva a lehetőséget egy gyors csókot lehelt a fiú alsó ajkára.

Jisung még inkább lesokkolódott. Szemei tányér nagyságúak voltak és levegőt is elfelejtett venni.
- Ne haragudj - motyogta Minho és zavarában a füle tövéig elvörösödött.

Időközben találtak egy száraz padot, amire le is ültek, azaz Minho igen, de Jisung a fa ülőalkalmatosság helyett társa ölét választotta. Átvetette egyik lábát és szembeült vele, nyakát átkarolta. Minho karjai pedig tudta nélkül fonódtak a derekára.

Mindkettejük zavara az egekig hágott.

*~*~*~*~*
Nagyon örülök az 1.1K megtekintésnek. Pár napja még csak 900 volt, sőt, el sem tudtam volna képzelni, hogy meglesz az 1K. Hihetetlenül boldog vagyok. Köszönöm. Nagyon köszönöm.
Reszeltalmahhh
freckledyongbok
KimMinHe2