Élet a sitten

3.5K 175 4
                                    

Ariana szemszöge

Anyáék ki fognak nyírni! Addig még oké, hogy elszöktem egy buliból; de az már nem, hogy most itt dekkolok az őrsön egy "hírességel" akivel már majdnem egy hete együtt élek és hazudott a kilétéről. Már este tizenegy körül járhatott és Aprilék biztos agyon aggódhatták magukat. Hát nem ez volt életem legjobb döntése az egyszer fix.

- Elnézést, de nem jár nekem egy telefon?-raktam fejemet a rácsnak miközben az egyik biztonsági őrrel próbáltam társalogni.

- Jöjjön.-fújtatott mivel egészen eddig kérdésekkel árasztottam el. Mondjuk szerintem nem hülye kérdés, hogy milyen mellékhatásai lehetnek egy csirke támadásnak.

Ugyanis amíg Maxonnal behoztak minket; az autóban Conchita egész végig csipkedett. Mi tagadás a fiú nem nagyon akart megválni a tyúktól. Még a gyűjtőbe is magával vitte ahol az egyik kigyúrt tetkós pasas megkérdezte tőle, hogy igazi-e és ha igen megkaphatja a következő tojást amit tojni fog. Maxon erre az válaszolta, hogy persze majd megkérte a férfit fogja meg neki Conchitat amíg beköti a cipőfüzőjét. Igen ám csak sajnos az állatnak éppen...hát szóval űrítenie kellett így szépen mondva lepottyantotta a férfit aki üdvrivalgásban tört ki majd végül az egyik biztonsági őr lesokkolta.

Szóval visszatérve rám; elkísért egy halványkék vezetékes telefonhoz. Bepötyögtem April számát majd pár kicsöngés után fel is vette.

- Igen, tessék?-szólalt bele a telefonba.

- Szia April! Ariana vagyok.

- Ariana? Hol vagy és miért nem a telefonodról hívtál?-hallottam idegességet a hangjában.

- Oké ne akadj ki, de itt vagyok a rendőrségen. Behoztak minket Marcusszal aki igazából nem is Marcus hanem Maxon Knight, de nekünk erről nem is szólt egy szót sem és anyáék is tudnak róla.-daráltam le egy szuszra.

- Hogy kerültél te a rendőrségre?-kiáltott fel és a háttérből motoszkálást hallottam.

- Komolyan csak ennyit sikerült megjegyezned? Most mondtam, hogy igazából Maxon Knight lakott nálunk! Tudod az a pasas akiért oda meg vissza vagy.-mondtam unottan.

- Most nincs itt a vicc ideje. Anyáék tiszta idegek ráadásul mit fognak szólni ha megtudják hol vagy?-pírított rám.

- Nem viccelek; tényleg Maxon lakott nálunk. Ha nem hiszel nekem akkor...-nem hagyta, hogy befejezzem mivel rám csapta a telefont. - Esetleg telefonálhatnék még egyet?-mosolyogtam angyalian a biztonsáfi őrre.

- Szó sem lehet róla! Így is túl lépted az időkorlátot. Most pedig szépen vissza viszlek a gyűjtőbe.

[...]

A cellában egyszerűen rémes volt. Tele volt mindenféle fura szerzettel. Az egyik nő például megszagolta a hajamat majd megkérdezte, hogy Head & Shoulderssel mosom-e mivel annyira ismerős az illata. Időközben volt akiért jöttek és kifizették a váltság díjat így elmehetett; volt akit pedig elvittek egy másik cellába mivel "olyan dolgot tett". Így maradtunk ketten Maxonnal. Könnyes szemekkel néztem fel rá. Ha nincs ez az egész akkor most nem lennénk itt.

- Miért kellett megint mindenben kitűnnőd? Egyszer az életben nem lehetett volna, hogy te is csak egy átlagember vagy?-vágtam végül oda hozzá.

Csak megbánóan nézett rám. Nem dőlök be mégegyszer neki. Egyszer már beleestem ebbe a csapdába mégegyszer nem fogok.

- Remélem boldog vagy. A testvérem utál én pedig itt rohadok a bőrtönben várva a kihallgatásomra. Legalább annyi érzelem lehetne benned, hogy mondasz egy "sajnálom"-t.

- Sajnálom.-ismételte meg a bocsánatkérésre szánt egy szót.

Talán még hittem is volna neki. Ha magától mondja nem pedig kérésre. Mi tagadás nem tudott megváltozni bármennyire is próbálkozott. Hát igen; a külsőt meglehet könnyedén változtatni. Jó kérdés az, hogy a belsőt is meglehet-e. Ezek szerint az ő esetében nem.

- Tudod azt hittem, hogy tényleg megváltozol nem pedig csak mondogatod. Úgy látom tévedtem, mint ahogy mindennel veled kapcsolatban.-vágtam oda neki.

- Ön követketik. Kérem fáradjon a kihallgató terembe!-jött oda hozzám egy őr ezzel félbe szakítva minket.

- Ariana!-fogta meg csuklóm mielőtt elvittek volna.

- Ha még egyszer akár egy ujjal is hozzám mersz érni betöröm azt a csinos kis pofikád! Bár mondjuk...betörném az orrod, de mit javítsak a kinézeteden?-hámoztam le magamról ujjait.

- Hölgyem, ha erőszakot tervez alkalmazni testi bántalmazásért is itt tartjuk.-rángatott maga után a biztonsági őr. Bírtam volna a dumáját ha nem éppen itt talalkozunk és ebben a helyzetben.

Sztár a pácbanWhere stories live. Discover now