Két élet [Szünetel]

Meghaltam

 
  A nevem Ren Ryuunosuke. Egy 25 éves férfi vagyok. Nincs különösebb betegségem és kinézetem is egy átlag japán polgártól csak magasságban eltérő, ugyanis 179 cm-es magassággal áldott meg az élet.
Jelenleg munkanélküli vagyok, de a jövőben úgy tervezem fényképész leszek, aki a víz gyönyörű élővilágáró készíti képeit. Az édesapám egy hatalmas céget vezet, ennek következménye képpen nem szegény a családom. Szabadidőmben a tengerben búvárkodom, s csodálom a halfajokat. Tudni illik engem már kiskorom óta vonzott mindenféle vízzel kapcsolatos dolog. Nem is csodálom, mivel a vízöntő jegyében születtem.

Az egyik nap épp volt négy órám kikapcsolódni, így hát elindultam a közeli kikötőbe, s összeszedtem a búvár felszerelésemet. Feltűnt, hogy az oxigénpalack fele van csak tele. Átgondoltam gyorsan, mit kéne tennem, majd arra a döntésre jutottam, viszek magammal még egy palack oxigént, s miután kifogyott az előző, lecserélem és minden okés lesz.

Elindultam a végtelen kékség felé, majd egy fél óra vezetés után megálltam, mondván:

- Itt jó lesz. A cápák sem járnak erre. Tökéletes.

A vízbe merítve lábaim, elkapott egy rossz érzés, mi azt súgta nem kéne nekem most lemerülnöm, de én fittyet hányva az előérzetememre, beugrottam a tengerbe.
Gyönyörű látvány tárult elém, amint a hatalmas víztömeg alatt az égre néztem. Ahogyan a víz fodrozódását követtem szememmel egy percig csak arra tudtam fókuszálni, majd észbe kapva úgy gondoltam ideje ténylegesen merülni is.

Lejjebb és lejjebb merészkedve különböző halfajokba botlottam, amiket alaposan megcsodáltam. Tovább merülve, az életről teljesen megfeledkeztem.

Pár perc múlva egy szúró érzés kerítette hatalmába tüdőmet, majd ösztönösen felfelé kezdtem úszni, s levegőért kapkodtam, de az utóbbival rontottam helyzetemen, mivel csak az erősen sós vizet juttattam légzőszervembe. Iszonyatosan fájt ahogy a folyadék egy oda nem illő helyre jutott. Az egész testem lüktetett a fájdalomtól. Már egy csepp erő sem volt bennem. A látásom, az érzékeim és a fájdalom is kezdett a homályba veszni.

Egyszer csak elsötétült minden. Úgy tűnt az űrben lebegek. Már nem érzékeltem semmilyen fizikai ingert. Ebben a pillanatban realizálódott bennem a homályos gondolat, miszerint .... Meghaltam

Itt is lennék az átírással. Remélem elnyerte a tetszéseteket!
Egyelőre a többi fejezet átírásán még dolgozom.

Viszlát kiskacsák! 🖖