Kérlek...

Az egyezség

Teljesen kipihenten ébredek. Ritkán van ilyen, amikor elmennek a felnőttek, de ma felettébb jó hangulatom van.

Felkelek, Felixet óvatosan kiemelem az ölemből, betakarom, és  kimászom a jurtánkból, vigyázva, nehogy felébresszem. Olyan nehezen tudott elaludni tegnap este, még az sem segített, hogy hozzám bújt és énekeltem neki.

Tegnap volt az évforduló, és hiába volt mellette valaki egész nap, a rémálmait nem tudtuk elűzni. Így hát sokáig fennmaradtam vele, nem akartam Changbint zaklatni ezzel, hiszen mégiscsak az én lakótársam.

Végül hajnalban sikerült mindkettőnknek elaludnia, és bár keveset aludtam, mégis jól érzem magam.

Amint kiérek nagyot nyújtózkodom. Teljesen elgémberedett mindenem, de úgy érzem megérte, amikor látom Felix békésen alvó arcát. Nyújtózkodás után elindulok, hogy körbejárjam a táborunkat.

Útközben köszönök a fekete hajú fiúnak, aki épp őrségbe igyekszik.

Balra fordulok és látom, ahogy Jimin szó szerint vonszolja ki - még alvó - öccsét, Taehyungot a jurtájukból. Mellettük a legkisebb testvér, Jungkook mászik ki szemét dörzsölve, s amint kiér, mászik is rá a földön fetrengő bátyjára, hogy a legidősebbnek minél nehezebb dolga legyen. Ezen Jimin természetesen kiakad, és visszamegy a bőrrel bevont, farudakkal alátámasztott lakóhelyre, s pár perc múlva már Hoseok lép ki onnan.

Jimin valószínűleg panaszkodott neki egy sort arról, hogy milyen szemtelen lett legkisebb öccse, és most a megregulázás biztos tudatában, gúnyos mosollyal az arcán jön ki a vörös után. Jungkook azonnal felugrik, és bátyja nadrágján csüngve morcosan mormogja a bocsánatkérést, de szerencsétlen Taehyung már nem ússza meg ennyivel.

Hoseok játékosan rázogatja, majd mikor látja, hogy ezzel nem sokat fog elérni, felkapja és elkezdi óvatosan körbe-körbe reptetni. Erre persze azonnal felkel és nevetve kéri, hogy az idősebb gyorsítson, miközben Jungkook is nyújtja a kezét, hogy őt is vegyék fel. Jimin is nevetve nézi őket, és ahogy arcát nézem, feltűnik valami különleges csillogás a szemében.

 Mosolyogva nézem a boldog jelenetet, miközben a szívemet melegség járja át, majd lassan továbbállok. Megkerülöm a sátrakat és hátrasétálok az istállóhoz.

Ha eddig nem lettem volna elég vidám az előző szituációt látva, most biztosan bepótolom. Amint elém tárul a szürreális látvány, nem bírom ki és kibukik belőlem a burkolatlan röhögés.

A saját szememmel látom, ahogyan Jinyoung BamBamnek próbálja elmagyarázni, hogy hogyan indítsa a lovát vágtába, de a ló láthatólag megmakacsolta magát és nem hajlandó még csak elindulni sem. JaeBum kicsit arrébb - próbál - állni, hiszen annyira nevet, hogy már kétrét görnyed.

Jinyoung mérgesen néz rá, és felszólítja, hogy ha már itt van, tegye hasznossá magát, és segítsen neki elindítani a lovat. Az idősebb - pár perc fulladásos nevetés után - erőt vesz magán, és odamegy hozzájuk, hogy aztán megfogva a kantárt, elkezdje óvatosan húzni azt. Ez mind nagyon jól hangzik, de a lónak nem tetszik az ötlet, két mellső lábával látványosan befékezi magát.

JaeBum ezen felháborodik, és elkezdi teljes erejéből húzni, és mikor ez sem működik, Jinyoung is csatlakozik JaeBum oldalán az ádáz küzdelembe, így két majdnem felnőtt férfi húzza teljes erejéből a kantárt, de a ló még most sem mozdul. Mindeközben BamBam fantasztikusan szórakozik a makacs ló hátán, és mikor észrevesz, már annyira nevet, hogy szinte kiesik a száján.

Mire kellően kinevetem magam, szerencsére a ló is beadja a derekát, és kezdődhet a rendes oktatás. JaeBum a biztonság kedvéért készenlétbe helyezte magát Jinyoung mellett.