A Szomszéd Rosszfiú

23.rész

Reggel úgy keltem ki az ágyból, mint egy hulla. Egy percet sem aludtam. Kösz szépen Logan. Leballagtam az emeletről, majd megpillantottam anyát, ahogy Hannahval beszélgett.
-Jó reggelt! - öleltem meg anyát.
-Jó reggelt, Kincsem! - ölelt át anya.
-Mehetünk haza? - csillant meg a szemem
-Igen - válaszolt - köszönöm, hogy itt aludhatott Mackenzie! - fordult Hannah-hoz.
-Nincs mit. Máskor is bármikor átjöhettek. Szívesen látunk titeket - mosolygott.
Még felmentem összeszedtem a holmijaimat, majd kimentünk az előtérbe, aztán egy kis idő múlva Logan jelent meg a lépcsőben.
-Már mész is? - nézett rám.
-Igen - feleltem flegmán, ő felhúzta a szemöldökét, megvonta a vállát.
-Akkor szia. És csókolom - majd elment. Tovább nem is bírtam volna vele egy helyiségben.

Logan szemszöge

Mikor felkeltem  - inkább csak kikeltem az ágyból, mert egész éjjel semmit sem aludtam - hangokat hallottam, gondoltam lemegyek. Épp Mackenzie és anyukája beszélgettek anyával.
-Nincs mit. Máskor is bármikor átjöhettek. Szívesen látunk titeket - kimentek az előtérbe, én meg lementem a lépcsőn.
-Már mész is? - kérdeztem a lányra nézve, hátha meggondolja magát és marad.
-Igen - felelte gyűlölettel a hangjában. - Ezek szerint utál. Csodás!
-Akkor szia, és csókolom - láthatóan örült, hogy elmentem. Még elköszöntek anyától és tevődött is be az ajtó.
-Mit csináltál? - kérdezte anya csípőre tett kézzel.
-Hogy mi? - kérdeztem vissza, mintha nem hallottam volna, pedig kristálytisztán hallottam.
-Mit csináltál ezzel a lánnyal? Miért haragszik rád? Eddig olyan jó volt a kapcsolatotok! És én is megkedvelem!
-Semmit - vágtam rá talán egy kicsit gyorsan.
-Logan - kezdte nyugodtan. Ebből egy prédikáció lesz! - tudom mikor hazudsz! És azt is tudom, hogy azelőtt nem így viszonyultatok egymáshoz. Tehát utoljára kérdezem: mit csináltál?
-Éjjel lementem a konyhába, mert nem tudtam aludni, ő is lejött inni egy pohár vizet. Miután végzett odamentem hozzá és megkérdeztem tőle, hogy tudja-e mit fogok most csinálni. Ő azt válaszolta, hogy nem. Én erre pedig annyit feleltem, hogy "megcsókollak". És megcsókoltam. Aztán megkérdezte, hogy mi van köztünk, én pedig azt feleltem, hogy több mint barátság. És felmentünk. Ennyi - vontam meg a vállam, majd félőn anyára pillantottam. Tátott szájjal figyelt és megrázta a fejét.
-Miért? Miért nem mondod el neki?
-Mert félek, hogy elutasít.
-Ezt most komolyan mondod? Ennyire vak vagy? Hát nem látod, hogy szeret téged? Habár ezután várnod kellene, mert most nagyon megsértetted.
-Oké. Anya... - néztem rá
-Igen?
-Suliba kellene mennem, de már vagy a 2. órám megy - röhögtem
-Ó, igazolom neked ezt a napot, de gondolkodj el azon, amit mondtam! - mondta, majd elment a konyhába, én pedig fel a szobámba. Direkt a sötétben ültem, hogy még véletlenül se lássam még az ablakát sem. Felkaptam a telómat és felhívtam Justint.
-Szasz. Hol vagy? - köszöntött.
-Hello. Suli után át tudsz majd jönni? Eléggé fontos - kértem.
-Öm, persze. De remélem nem valami kurvát csináltál fel és most terhes, mert az akkor a kettőtök dolga.
-Mi? Dehogy! - röhögtem - ez ennél egy kicsit másabb. De majd elmondom. Akkor átjössz?
-Persze. Húztam órára, csá.
-Szevasz - majd le is tettem a telefont.
Egész nap a szobámban voltam és igazából semmit sem csináltam. Csak enni mentem le, mert a kaja az életem, de ez mellékes. Ja, és Justint vártam, hogy végre megjöjjön. Olyan fél három lehetett, amikor csapódott a bejárati ajtó. Nem kellett fél perc, mire legjobb barátom az ajtómat nyitotta ki.
-Mi az? Mi ilyen fontos? - kérdezte gondterhelten.
-Ülj le. Ez hosszú lesz.
-Jézusom. Remélem nem szoktál rá megint az anyagra - sápadt le teljesen.
-Baszki. Ő nem tud róla! És nem is fog! - kiáltottam.
-Ki?
-Mackenzie. De most nem ezért hívtalak át - egy jó negyed óra kellett, mire elmondtam neki mindent, onnantól, hogy megláttam Mackenziet a házuk előtt ülve, odáig, hogy most Justin itt van.
-Durva - bólogatott.
-Mit kellene csinálni? - kérdeztem tanácstalanul.
-Figyelj, mivel én vagyok a Szerelemdoki, kitalálunk valamit. De várj. Mackenzie nem tudja, hogy drogoztál?
-Nem. És nem is fogja megtudni - förmedtem rá - akkor álltam le, amikor megismertem - hajtottam le a fejem.
-Nem tudom mit csinál veled ez a csaj, de jó hatással van rád.
-Lehet - mosolyodtam el.
-Akkor csináljuk azt, hogy ezen a héten már ne szólj hozzá, nyilván, ha akar veled beszélni, aminek igen kicsi esélye van, akkor persze beszélgess vele, de ha nem keres, akkor ne. Hogyha már egy kicsit felengedett, és ha meglát nem úgy néz rád, mintha meg akarna ölni, akkor beszélj vele, de ne a suliba. Valahol, ahol csak ti ketten vagytok. És mondj el neki mindent, amit érzel - tanácsolta.
-Oké - bólogattam. Délután még beszélgettünk, meg xbox-oztunk a szobámban, aztán Justin elment.
Másnap reggel teljesen kipihe....a nagy szart! Egész éjjel ismét nem aludtam semmit. Elkészülődtem és leszaladtam a konyhába, ittam egy pohár kávét és már robogtam is az ajtó felé, felvettem a cipőmet és mentem is. Igazából azért siettem ennyire, hogy nehogy találkozzak Mackenzievel. A suli előtt még nem volt senki, ezért gyorsan bementem az épületbe, megkerestem hol lesz az első órám és besétáltam a terembe.
Valójában a mai napomat szinte csak Justinnal töltöttem, mert ő tudta egyedül mi a bajom, a többieknek nem is szerettem volna nagyon elmondani. Délelőtt nem is mentünk az udvarra, ami tőlünk eléggé furcsa, mert a haverokkal az egész szünetet mindig kint szoktuk tölteni. Ebédszünetben leballagtunk a menzára, aztán megpillantottam Őt. Kloeval a szokásos helyükön ültek és beszélgettek. Nagy valószínűséggel rólam, mert amikor megpillantottak minket, Mackenzie inkább elkapta rólam a szemét, barátnője pedig oldalba bökte őt. Épp egy pillanatra ért össze a tekintetünk, mégis abban az egy másodpercben valami melegség töltött el, majd egyszerre ráeszméltem, hogy nem mehetek oda hozzá.
-Szerinted odamenjek? - kérdeztem megerősítésként, hogy tényleg nem kellene odamennem.
-Ne. Majd holnap. Addig gondold ki mit fogsz mondani neki! - válaszolta, mire bólintottam és leültünk egy asztalhoz.
Még volt egy óránk, utána pedig mentünk haza Justinnal. Még bejött hozzánk, kicsit hülyültünk és megtárgyaltuk mit kellene mondanom Mackenzienek holnap. Vagy holnapután. Vagy utána. Vagy soha.