Orosz rulett

5. fejezet - Lángok

Reggel kialvatlan fejjel keltem fel és rendeztem össze magam elfogadható állapotúra. Jelenésem van Miikonál, valami küldetéssel kapcsolatban. Ahogy nyitottam az ajtót, azzal a lendülettel vissza is csuktam. Nia állt előtte és iszonyú mérges arccal nézett rám, ha egy pillanattal is lassabb vagyok, befurakodott volna a szobába és akkor biztosan megöl.
- Beszédem van veled, vámpír.
Fenyegető hangja beszűrődött az ajtón át és jeges rémülettel töltött el. Igen, rettegtem az orosz nőtől. Biztos vagyok benne, hogy képes lenne kinyírni engem.
- Nem engedlek be! - kiabáltam ki, miután megpróbáltam rendbe szedni a hangomat. Még így is magasabb volt a szokásosnál.
- De én beszélni akarok veled! - szólt be újra és az ajtó csikordulásából tudtam, hogy nekidőlt a fának.
- Nincs mit megbeszélnünk!
- De igenis van! Mit műveltél tegnap éjjel?
- Semmi olyat, amire gondolsz!
- Miért!? Mit gondolsz, mire gondolok?
- Azt hiszed, hogy rád másztam, nem?
Nem jött válasz, de végül is a hallgatás beleegyezés.
- Nia, én nem csináltam veled semmit! Az egyetlen, amit sajnálnom kell, az az, hogy olyan durván elejtettelek.
- ELEJTETTÉL?!?! Bedobtál a szoba közepére! És bezártál a saját szobámba, miután kiszórakoztad magad rajtam! Remélem, legalább élvezted, mert ha a szemem elé kerülsz, levágom a függelékeidet!

Ezután mondott még valamit, amit már nem hallgattam meg. Muszáj volt elindulnom a kristályterem felé, különben Miiko haragjával kellene szembenéznem. Nem is tudom, a két nőszemély közül melyikük a kevésbé rémisztő. Jobb híján szélesre tártam a szobám ablakát és kimásztam rajta. Kész szerencse, hogy a másodikon lakom, így nem kellett nagyon magasról leereszkednem.
- Te meg mi a szart csinálsz ott?
Ahogy csattant mögöttem a kérdés, meglepetésemben eleresztettem az ablakpárkányt és elegánsan leestem a fal menti sövény közé.
- Cseszd meg Eza! A frászt hoztad rám! - nyögtem, miközben feltápászkodtam a földről. Az elf rohadt jól szórakozott a 10/10 pontos egyéni műesésemen.
- Miért lógtál ki az ablakon? Hazajött a csaj pasija? - röhögött a hosszúfülű, nem leplezett kárörömmel a hangjában.
- Hülye, ez az én szobám!
- Akkor rátok nyitott a csaj pasija a szobádban? - vihogott magasabb hangon az elf, mire a szájára tapasztottam a tenyerem.
- Kussolj már el, ha Nia meghall és megtalál, kinyír! Még szükségem van a golyóimra...
- Mi van? - nézett rám értetlenül.
- Semmi, felejtsd el. - legyintettem le, majd továbbálltam. - Mennem kell Miikohoz. Ha találkozol Niával, megmondanád neki, hogy az erdőbe mentem küldetésre?
- Mit csináltál azzal a csajjal, hogy ennyire zabos rád?
- Épp ez az, hogy semmit. De ő azt hiszi, hogy rámásztam múlt éjjel.
- Mert nem tetted?
- Nem. Te sem hiszel nekem?
- De, persze.

- Látom az arcodon, hogy nem hiszel.

- De, én hiszek. - emelte fel röhögve a kezét védekezően.

- Ismerlek, Eza.

Nem válaszolt, csak röhögve tovább állt. Néha komolyan nem tudom eldönteni, mit lehet enni ezen a kárörvendő köcsögön? Kikészít a szarkazmusával.

Összeszedve a maradék méltóságomat, elindultam az épületet megkerülve a kristályterem felé. Hála a magasságos orákulumnak, Niával nem futottam össze útközben. Bekopogtattam az ajtón és vártam, hogy Miiko behívjon.

- Gyere!

Amint megkaptam az engedélyt, beléptem a terembe és megálltam a kicune előtt.

- Hívattál. Itt vagyok.

- Nevra, örülök, hogy megjöttél.

Ez gyanúúús. Nem szokott ilyen kedves lenni küldetésosztáskor.

- Szóval, mi lenne a feladat? - sóhajtottam egy mélyet és vártam a nő válaszát.

- Azt a jelentést kaptam, hogy a múltkori rablóbanda...