a fekete vár

" Esküszöm, betöröm ezt az ajtót! "

Sziasztok!

Egy újabb kis részletet hoztam nektek A fekete vár kéziratából. Lassan a 160. oldalnál tartok, higgyétek el, megéri rá várni, mert csodás dolgok lesznek benne... :D :* 

Van külön csoport is facebookon, ha valakit érdekel és nem csatlakozott még, akkor a külső hivatkozásban talál hozzá egy linket. :) Kérlek, csak komoly érdeklődéssel tegyétek, ha szeretitek az ilyen középkori, romantikus írásokat. 

 - Evian, ha nem nyitod ki azonnal, esküszöm azonnal betöröm ezt az ajtót! Ne várd meg, hogy megtegyem!

- Kérlek, menj el! - szólt megint, hogy egy pillanatra megfordult bennem, történt vele valami mialatt nem voltam a várban, és azt igyekszik így eltitkolni előlem, de ez tényleg csak egy pillanatig tartott.

- Most hozok egy baltát, és azzal fogom feltörni ezt a nyavalyás ajtót! Nem tűröm el ezt a viselkedést! - toporzékoltam az ajtaja előtt, hogy aztán körbefordulva máris a legelső fegyvert a kezembe kapjam, ami a közelemben volt. Egy pillantást vetettem még a buzogányra, ami egy hosszú, keményfa nyélből és egy acélból öntött, tömör, csillagformájú hegyből állt, és épp készültem volna vele az ajtónak rontani, amikor a szerkezet megnyikordult előttem, és megpillantottam azt az ismerős vörös üstököt. A gyertyák fényében talán sokkal ijedtebbnek tűnt, mint volt, bár megállapíthattam magamban, kiment az arcából minden vér, és a szemei alatt is karikák húzódnak. - Mégis mit képzelsz, mit csinálsz, Evian? - dörrentem máris rá, majd pillanatok alatt bemasíroztam mellette az ajtón. Ő még a kitárt ajtóban várakozott, lehajtott fejjel. Egy kis világos hálóinget viselt, amire sebtiben felkapott egy pongyolát, azt szorította össze kezeivel magán. Sokkal kisebbnek, gyámoltalanabbnak tűnt, mint ahogy emlékeztem rá.

( 2019-01-13, Budapest )