Verona Montague avagy Benvolio lánya

3. Fejezet

Másnap reggel egy bontatlan levél fogadott az asztalomon. Kibontottam, majd megismerve a kézírást egyből elmosolyodtam. A vőlegényem Veronába utazik. Igen,nem akarok megházasodni még egy ideig...viszont muszáj lesz. És szeretem Emirt. Más nem kell egy házassághoz, igaz? 

Felvettem a legszebbik baba kék ruhámat, a a fekete loboncomat pedig gyorsan kifésültem majd hagytam lógni. Emir szereti ha ki van bontva a hajam.

Boldogan rohantam le a testvéremhez reggelizni. Egy nagy mosollyal köszöntött az egész családja.

-Szép reggelt mindenkinek!-köszöntem majd leültem az asztalhoz.

-Veronica, mesésen nézel ki! És honnan fakadt ez a határtalan jókedv kishúgom?-kérdezte a bátyám pimaszul.

-Emir ellátogat Veronába.-mondtam ki. A bátyám nagy szemekkel nézett rám.

-Miért?-kérdezte némi aggállyal.

-Azt nem írta. De kit izgat, Emir idejön!

-Veronica, az emberek nem jönnek csak úgy látogatóba. Mi történt köztetek?

-Mercutio, olyan bizalmatlan vagy, Emir nem olyan!

-Egyik se olyan. Verona, értsd meg, Mercutio csak neked akar jót, azt akarja hogy készülj fel a rossz hírekre!-szólt bele Alice.

-Ostobák vagytok! Ti nem ismeritek úgy Emirt ahogy én!-hisztiztem. 

Majd egy rekedtes férfi hangot hallottam a hátam mögül.

-Mercutio, be sem mutatsz a kishölgynek?-mondta az idegen. Ki szólítja a keresztnevén Verona Hercegét?

-Kylien, a legjobbkor mint mindig!-nevetett a bátyám.-Ő a húgom, Veronica...

-Igazából csak Verona.-helyesbítettem fülig pirulva. Kifejezetten szép arcú, erős fizikumú férfi nézett rám hatalmas tisztelettel és kedvességgel, tengerkék szeme csak úgy ragyogott a reggeli napfényben, míg ébenfekete haja elnyelte a nap sugarait.

-Kylien Rousseau, ezredes.-mutatkozott be.

-És a legfőbb bizalmasom!-tette hozzá a bátyám.

Kylien leült hozzánk majd egy ismerős hangot hallottam.

-Verona!-hallottam Emir hangját. Boldogan rohantam hozzá, majd a nyakába ugrottam...