A szerelem sötét árnyoldala 18+ (BTS JUNGKOOK F.F)

12.rész

Jó Olvasást és Szórakozást kívánok mindenkinek aki idetalált ehhez a Fanfiction-höz💖❤😍!

Jeong Guk szemszög:

  -Jól van! Csak kezdj már bele... - morog rám mire én jó mély levegőt veszek.

-Akkor elkezdem... - fújom ki a levegőmet mire ő már türelmetlenül ül az ölemben, hogy elkezdjem -Ez az egész rossz fiú énem ha szabad ezt mondanom olyan 13 éves koromtól van. Mert én elkezdtem a nálam felsőbb évesekkel barátkozni. De mivel, hogy én már ha úgy nézzük a gyerekkorom óta ismerem a többi a 6 fiút így ez által ők is elkezdtek barátkozni. Csak, hogy ez miatt belementünk rengeteg szarba és ez által kezdett a jó kisfiús kis énünk rossz fiúba menni. Mire mi 7-en nyolcadikosok lettünk addigra már mind elkezdtünk fuckboyoskodni, cigizni, inni. És ez nem tetszett semelyikünk szülőjének sem így próbáltunk keresni valamilyen "állást" amiből megtudunk élni. És így ismét a felsőbb évesek felé fordultunk akik addigra már 11.-esek voltak vagy hanyadikosok. Ők meg megmutatták ezt az oldalt amiben most élünk, élek. Azaz a drogdrillerkedést, ölést. Csak, hogy nekünk ez nem volt elég így egy kisebb maffiát alakítottunk ki így 7-en ezért van az, hogy a városnak a több mint a fele az uralmunk alatt van. Pontosítok az uralmam alatt van. - fejezem be a kis mesélést mire Seo szeme tányér nagyságú lett.

-És akkor most együtt is éltek így heten? - kérdezi meg ami -szerintem- számára fontos.

-Igen. Tudtunk venni maguknak egy kis... a faszt egy jó méretű lakást és így mindenkinek van szabad tere. Kivéve akik együtt akartak lenni egy szobában. - mosolyodok el.

-És a szüleitek mit szóltak ahhoz, hogy így elköltöztök? - faggat tovább mire én csak felkuncogok.

-Ennyire kíváncsi vagy, hogy milyen az én életem? - kuncogok fel mire Seo egyből elpirul.

-Igen... - suttogja mire arcára simítok.

-Nem kell szégyellni magad azért, hogy kíváncsi vagy az életemre. Te legalább ez miatt nem löksz el magadtól. - suttogok én is és a mellkasába bújok míg ő csak magához szorít.

-Miért löknélek el? - kuncog fel mire én csak jobban belebújok a mellkasába.

-Mert egy ilyen balhés gyerekkel senki se akar barátkozni. Az iskolában is csak azért akarnak velünk lenni mert, hogy pénzesek vagyunk és mert úgymond "hatalmat" akarnak. - motyogom mire ő csak felsóhajt.

-Nem jöttél még rá, hogy mind a barátnőm mind én nem vagyunk oda azokért akik seggfejek, fuckboyos hímkurvákért? - kérdezi meg mire nekem az állam leesett.

-És akkor te is elfogsz lökni igaz? - sóhajtok fel. Valahogy nem akarom ŐT elveszíteni. Valahogy... Megnyugvást érzek körülötte amikor vele vagyok...

-Ha speciel te nem fogsz fuckboyoskodni nekem akkor nem foglak magadra hagyni. - közli nemes egyszerűséggel mire én egyből felhajolok hozzá, hogy egy lágy csókba hívjam.

-Köszönöm. - könnyesedik be a szemem mire Hyeon szeme is bekönnyesedik meg egyben tányér nagyságú lett.

-Jézusom! Ne sírj! - ölel magához mire én csak belebújok a mellkasába.

-Ezek öröm könnyek. - nevetek fel mire ő is felnevet.

-Miért életedben nem volt még lány barátod vagy mi? - nevet fel -kínjában már szerintem- mire én csak jobban elbújok a mellkasában. Mintha a mellkasába bújva nem találnának meg. Vagy én nem tudom de nekem ilyen érzésem van.

-Csak nagyon régen. És ők is csak addig voltak velem barátok míg jó kisfiú voltam. - olyan nyugodtságot áraszt ez a lány magából, hogy az szörnyű.

-Azok idióta picsák. - közli mire én csak felnevetek.

-Nem baj ha most én kérdezek a múltadról? - nézek fel rá mire ő csak megrázza a fejét.

Seo Hyeon szemszög:

-Miért vagy ilyen kedves? - kérdezi meg mire én csak felnevetek. Az akinek az ölében ülök az egy ártatatlan kis kölyök aki csak törődésre vágyik. De az iskolában meg a macsót játssza meg a rideget. Elképesztő amit csinál... És amilyen férfias illata van az meg valami mámorító. És olyan higgadtságot és védelem árad belőle, hogy komolyan mondom ki nem szállnék most semmi pénzért az öléből.

-Természetemből adódik. De csak azokkal vagyok kedves akiket szeretek vagy épp bírom. - rántok vállat mire ő csak kérdőn néz rám -Most mi az? - kuncogok fel mire enyhe pír lepi el az arcát.

-És én hova tartozok? - hajtja le a fejét mire belőlem kitör a nevetés.

-Édesem! Te így, hogy tudom, hogy milyen a múltad simán a szeretett emberek között vagy. - mosolyodok el mire egyből ajkaimra hajol és falni kezdi. Én meg egyből viszonozom mire mind a ketten belenyögünk a csókba.

-De akkor most mesélj a te múltadról. - néz rám amint elválunk egymástól.

-Akkor mesélek. - sóhajtok fel -Nem lesz olyan hosszú de szerintem azért szar lesz. - nevetek fel kínomban -Ez már a születésem előtt elkezdődött. Mikor apám megtudta, hogy az anyám terhes egyből lelépet. Addig míg meg nem születtem addig leszarta az anyámat. Ez akkor fordult meg mikor olyan 6 éves lettem. Azóta van az, hogy apámmal is tartanom a kapcsolatom. De nem olyan szoros a kapcsolatom mint az anyámmal. És azért, hogy legalább az anyám legyen rám büszke így mindenből 5-öst szerzek. Apám meg csak akkor hajlandó velem beszélni amikor valamelyik kurvája elhagyja. Szóval ja. Nekem röviden ennyi a jó fos életem. - kuncogok fel mire ő csak némán ül tovább.

-És az nem tudod miért lépet le az apád? - volt az első kérdése körülbelül 5 perccel később.

-Fhu ő... Nem nem tudom. De le is szarom. - vonom meg a vállamat mire ő csak arcon puszil.

-De lassan mennem kell... - szomorodik el Guk mire én csak felkuncogok.

-Miért nem maradsz? - nézek rá boci szemekkel mire ő csak felsóhajt.

-Nem lehet... - húzta el a száját mire én csak átöleltem.

-Hát majd ha akarsz itt maradsz. Ha meg munka miatt kell menned akkor menjél. - mosolygok ár amint elváltam tőle.

-Hát ja. Munka az munka. - sóhajt fel szomorúan mire én csak megrázom a fejemet

-Na menjél mielőtt a fiúk lebasznának. - kuncogok fel és már ki is szálltam az öléből.

Csak kár, hogy nem tudom mit érzek...

Sziasztok Csipik😃😄! Itt is van a folytatás🤤🤭! Remélem tetszett mert ha igen akkor vote-olj és kommentelj🙃😊! A következő részben találkozunk addig is sziasztok👋🏻👋🏻❤❤! Pusy mindenkinek😍💖😁!