Elhagyva ●BTS●JIMIN●Vampire ff.● 《 BEFEJEZETT》

°•°•●"Csak te és én"●•°•°

~Raekyo szemszögéből~

A tükör előtt álldogáltam és éppen frufrumat vágtam rövidebbre. Ahogy sikerült és végeztem, letettem az ollót és fésülgetni kezdtem.
A fürdőszoba ajtó lassan nyílt, én pedig ügyet sem vetettem rá.
A tükörben megláttam Jimin-t, ahogy mögém állva átkarolja a derekam.
Fejét fejemnek döntötte miközben halványan rám mosolygott.
-Még sosem volt alkalmam elmondani, hogy nagyon jól áll a frufru. -mormogta.
-Minden rendben lett Jihyun-nal? -váltottam témát.
-Igen...-bólintott, majd hajamba csókolt egyet.
-Jimin...-suttogtam kissé szomorúan.
-Hm? -fordított magával szembe és közel vont magához de finoman eltoltam magamtól.
-Ne most...-ráztam fejem mellé, majd kimentem a fürdőből egyenesen a szobámig. Hallottam, hogy lekapcsolja a villanyt és utánnam siet.
-Baj van Cicus? -ölelt át hátúlról, ahogy utolért.
-Semmi baj...Csak...Csak nincs hozzá kedvem. -suttogtam fejem elfordítva tőle.
-Haragszol rám, igaz? -bújt nyakamba -Ne haragudj Cicus...
-Én nem haragszom. -ráztam meg fejem.
-Hazudsz. -jelentette ki.
-Nem hazudok...-próbáltam meg kibújni öleléséből.
-De tudom, hogy bánt valami...Az a baj, hogy Jihyun, meg én összevesztünk miattad? -kérdezte óvatosan.
-Úgy beszéltetek rólam, mint egy tárgyról, aztán pedig hülyének neveztél...-lábadtak szemeim könnybe.
-Tudom Cicám, tudom. -szorongatott -Egy seggfej vagyok...Erre még az se lehet a mentségem, hogy dühös voltam. Ne haragudj rám, kérlek.
-Nem haragszom...-töröltem meg szemeim -Örülök, hogy minden rendbe jött. -szipogtam mosolyogva.
-Ne sírj Cicám. -lépett elém majd kezeivel közre fogta arcomat.
-Ne haragudj, szeretlek Rae. -puszilt homlokomra.
-Néha olyan bunkó tudsz lenni. -nevettem el magam a mondatom végére, mire Jimin is felkuncogott.
-Azt is tudom...-helyeselt szomorkásan.
-De így szeretlek. -karoltam át nyakánál -Ha nem fogadlak el a hibáiddal együtt, hogy kérhetném, hogy te beletörődj az enyémekbe? A lényeg mindig az, hogy mi a vége, nem? -mosolyogtam fel rá, ő pedig bólintott.
-Bár én...-nyalta meg ajkait -még közel sem terveztem ennek a végét.
-Valóban? -szemtelenkedtem vele.
-Valóban. -mosolygott fölényesen.
-És mit terveztél? -kérdeztem halkan, szinte már suttogva, mire Jimin egyre közelebb hajolt.
-Valami ilyesmit...-hajolt ajkaimra, majd vadul falni kezdte őket.
-Jimin...-hajoltam el tőle mosolyogva -Épp fürödni akartam.
-Hát fürödjünk együtt. -ajánlotta fel egyből, mire hitetlenül felkuncogtam.
Óvatosan lepillantottam. Az édes kis vámpírkám nem igazán bírt magával és ezt a szűk fekete farmerje is alátámasztotta.
-De Jimin...-kezdtem volna bele, mire ő hirtelen felkapott és vállára dobott -Jimin!
-Nem egyezkedek. -jelentette ki mély dörmögő hangján, amit csak ritka pillanatokban lehet hallani.
Valószínűleg akkor, amikor ki jön belőle az "állat".
Egy pillanat alatt a fürdőben teremtünk és a földre lerakva egyből vetkőztetni kezdett.
Magabiztos viselkedése magyon is szexivé tette és, ahogy a vérvörösen fénylő szemeibe néztem, rajtam is eluralkodott a vágy.
-Más vagy, mint eddig...-jelentettem ki két kósza csók közt.
-Mert legutóbb visszafogtam magam, hogy vigyázzak rád az első alkalmad végett...-rántott magához miközben hajamba markolva hátra rántotta a fejem.
-És most nem fogsz vigyázni? -néztem szemeibe.
-De, pont annyira, amennyire kell. -mosolyodott el ördögien.
-Félnem kéne? -húztam fel szemöldökeim.
-Félned bizony...-hajolt nyakamra, majd lassan végig csókolt rajta -Mert fel foglak falni Cicus...

~Sehun szemszögéből~

-Sehun...-fordult felém Jihyun, akivel kint üldögéltem a ház hátsó udvarában.
-Igen? -pillantottam rá kérdőn, majd nagyot kortyoltam a sörömből.
-Én tartok ettől az egésztől. -suttogta maga elé -Fogalmunk sincs, hogy mikor akar lecsapni Rae-re...Ha nem tudunk felkészülni időben...
-Tudom...-pislogtam magam elé.
-És kevesen vagyunk...Ennyien nem leszünk elegek ellene. -idegeskedett.
-Talán már találkoztál vele? -utaltam Yoonwo-ra.
-Nem, de olyannal már igen, akinek elláta a baját. Az a vámpír nem normális. -rázta fejét hitetlenül -Nem ismer kegyelmet és néhány pletyka azt beszéli, hogy a második Drakulának akarja magát. Pff...Micsoda beképzeltség...Bár a nagyobb baj az, hogy sajnos jó úton halad effelé az álma felé.
-Ha nem lesznek visszakövethető emberek a családfájában akkor visszkapja nemesi címét, igaz? -sóhajtottam.
-Igen. Ami nagyon sokunknak a vesztét jelentheti...
-Ne aggódj Hyunie. -karoltam át és megveregettem vállát -Hiába halad jó úton, ha sikerül kinyírnunk egyszer és mindenkorra...
-Remélem sikerülni fog, bármi nemű veszteség nélkül. -karolt vissza szomorúan mosolyogva.
-Én is...-bólintottam majd felkuncogtam -Hogy lehetnek ilyen hangosak?...-utaltam Jimin-ékre hirtelen témát váltva.
-Ne is mondd...-nevetett fel Hyunie is -Itt vagyunk kint, ők meg az emeleten, de így is úgy hallom őket, mintha mellettem csinálnák. -rázta fejét nevetve.
-Szerencséjük van az embereknek. -nevettem tovább.
-Pontosan...Ah, ha tudnád mennyi olyan dolgot hallottam, amit sose akartam. -nevetett.
-Együtt érzek veled...Együtt érzek...

~Namjoon szemszögéből~

A magamra zárt szobámban ücsörögtem, egy könyvet olvasva. Ez volt az egyik kedvencem, mégsem tudott lefoglalni. Mindegyik mondat után, gondolataim eljártak máshová, ezért egy idő után megunva azt, hogy fél órája ugyanazt az oldalt olvasom, fogtam és összecsukva a könyvet félretettem magam mellé.
"Fogalmam sincs, hogy mi lenne a jó döntés. Rae elintézte nekem, hogy találkozzak Jonhyung-al.
Mit is mondott? A kereszteződésnél lévő park, igaz?
Hm...Jimin és ő is ott találkoztak először, ha jól emlékszem...
Mennyi titok rejtőzhet abban a kicsike kis parkban.
Na jólvan...Egye fene, elmegyek. Nem veszthetek semmit, nem igaz?"

~Jimin szemszögéből~

Rae békés szuszogását hallgatva feküdtem mellette a finom meleg, puha ágyban. Ő a jobb, én pedig a bal oldalamon feküdtem, így tökéletes rálátást nyertem békés arcára.
Bal kezemmel felkönyököltem és tenyerembe döntöttem fejem.
-Szeretlek. -suttogtam játékosan, mire elmosolyodott. "Ezt még mindig nem lehet megunni..."
-Én is szeretlek...-motyogta, mire szemeim kipattantak.
-Azt hittem alszol...-dőltem el kezemre, hogy egyszintbe kerüljünk.
-Vettem észre. -nyitotta fel álmoskás szemeit -Épp szólni akartam, hogy simogass tovább. -mosolygott játékosan.
-Kérésed számomra parancs. -fordultam át hátamra, majd mikor elhelyezkedett karomon és mellkasomon, meztelen hátát kezdtem cirógatni.
-Amúgy...-kezdtem bele kissé zavartan.
-Hm? -mormogta lehunyt pillái alatt.
-Nem félsz tőlem, igaz? -tettem fel a kérdést szégyenlősen.
-Dehogyis. -kuncogott fel -Miért félnék? -kérdezte meglepetten.
-Mert, kicsit elragadtattam magam és...érted...
-Arra gondolsz, hogy nincs ép bőrfelület a testemem? -nevetett fel mire fújtattam egyet.
-Igen, arra gondolok...
-Nem Jimin, nem félek. Sőt tetszett a vadabb oldalad...-motyogta őszintén -A foltokat pedig ráérek majd holnap szégyelni és takargatni. -nevetett.
-Miért? -háborodtam fel kissé -Azt mondtad, hogy tetszet, nem?
-De igen Jimin, tetszett. Ne aggódj már ennyit. -kuncogott.
-De igen is aggódok. Mert tudod, nem csak az a lényeg, hogy én jól érezzem magam. Te is fontos vagy. Nagyon is. Szóval majd szépen elmondod, hogy mi tetszik és mi nem tetszik, hogy mit élvezel és mit nem. Rendben? -mondtam komolyan.
-Igen, értettem kapitány. -szalutált fáradtan, majd miután vissza ejtette kezét mellkasomra, lassan apró köröket írt le rajta, ami miatt végig futott gerincemen a hideg.
-Jó éjt Jimin...-suttogta.
-Jó éjt Cicus. -nyomtam egy puszit homlokára, majd én is lehunytam szemeim.
"Alig várom, hogy holnap, egy ugyanilyen tökéletes napnak nézzünk elébe...Csak te és én, kiscicám. Csak te és én...Mindörökre."

|Sziasztok~
Tudom, hogy nagyon sokáig húztam, de hirtelen minden baj egyszerre történt. Sőt még most is tart, szóval jelen pillanatban szét vagyok kissé csúszva. Ezért elnézést kérek.
Azért remélem tetszett a rész, próbálok igyekezni a következőkkel.
Addig is Pápá~

(Amúgy meg mellékesen kérem vissza a régi wattpad logót😂)|