Mit is tehetne egy világban helyét meg nem talált fiatal, amikor a sors iszákos fonala úgy dönt, ötvözi életét egy elérhetetlennek tűnő, románc után nem vágyó rúdtáncossal? Természetesen beletenyerel a szerelemnek nevezett rózsaszín ködbe, és hagyja...
- Az egy dolog, hogy szakítottatok a csajoddal. Na de hogyan lettél egy hétvége alatt meleg?! - csapongott, míg az előbb álmosságtól nyomott szemei hirtelenjében felcsillantak.
- Szerintem ez mindkettőnk számára megfejtetlen kérdés marad - temettem tenyereimbe arcomat. - És még mindig biszex, te nagyon gyökér.
- És akkor most mi lesz? Megkeresed, vagy mi? - kérdezősködött tovább teljesen felpezsdülve.
Pedig az előbb majdnem a poharába találtam borulni.
- Dehogy. Ő fog megkeresni engem - pillantottam rá magabiztosan, majd jobban belegondolva kijavítottam magamat. - Pontosabban már meg is keresett.
- Hogy micsoda?! Jó ég, te gyorsabban cselekszel mint ahogyan én futottam azért a tesi kettesért tizedikben! - nézett rám döbbenten. - Arról nem is beszélve, hogy engem elfelejtettél értesíteni arról, hogy felszedtél egy palit. Pedig azt hittem a legbizalmasabb testvéred vagyok!
- Shhh, csitítsd magad - szóltam rá Hoseokra, ugyanis hangszíne fokozatosan növekedett, a bárban sutyorgó emberek pedig egyre többször pillantottak felénk. - Csak azt beszéltük meg, hogy találkozni fogunk, ez nem jelent semmit.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Egyáltalán ki ez a srác?! Honnan ismered? - dobálózott tovább a végeláthatatlannak tűnő szavaival.
- Háát... - húztam számat, majd magammal megtárgyalva, hogy mindkettőnknek jobb lesz ezen apró információt elsatírozni, folytattam: - Ez maradjon személyes infó.
- Kérlek mondd, hogy nem csináltál valami hülyeséget... A múltkorinál is nagyobbat. Jézusom, most, hogy szingli vagy mikből kell majd kihúznom téged! - sipítozott volna tovább, ha nem kötök belé.
- Hoshi, nem vagyok már kisgyerek. Tudok magamra vigyázni. És nem, nem rossz ember... - legalábbis remélem. - Egyébként is, szerintem inkább ő félhetett volna tőlem, már ahogyan kinézek - mutattam végig magamon, mire a tipikus összehúzott szemöldökös kérdő arckifejezésével ajándékozott meg. - Vágod, a tetkók és az általánosítások nem jó párosítás.
- De árulja már el valamelyikőtök - szólt közbe az asztalunk harmadik székét elfoglaló tag - Hogy hogy a csudába léptél túl Wheeinen két rohadt nap alatt, amikor egész középsulin keresztül hajkurásztuk őt ÉRTED - csapta le az említett üvegfelületű asztalra a ma már harmadik kör vodkájának maradékát tartalmazó üveget.
- Ami azt illeti - néztem Jungyeonra, aki eddig bölcsen hallgatta diskurálásunkat - Meg voltam győződve, hogy el fogok indulni egy rohadt meredek leejtőn, úgy is éreztem magam. Aztán rájöttem, hogy mégsem? - tártam szét karjaimat egyszerűen, a kettő pedig kérdő fejjel várta, hogy folytassam.
