Beépítve ✔

9.

«Elena»

Reggel arra keltem, hogy valaki berohant a szobámba. Rémülten ültem fel.
- Elena, bújtass el - nevetett Nicol.
- Miért?
- Jorge mindig úgy kelt fel, hogy megcsikiz és most már kezd idegesítő lenni!
- Jó, figyelj bújj be az ágyamba, de ne mocorogj - néztem rá, mire befeküdt mellém. Nyakig betakartam magunkat és csendben feküdtünk. Ekkor kinyílt az ajtó. Valaki bejött rajta, majd kutakodni kezdett.
- Nicolasa, hol az istenbe vagy?! - trappolt ki idegesen Jorge.
- Szerintem menj utána, nehogy bajba kerülj itt nekem - néztem a szőke hajú kislányra.
- Oké - mászott ki az ágyamból és az ajtó felé szaladt Jorge nevét kiabálva. Megráztam a fejem és kikeltem az ágyból. A szekrényhez mentem, ami tele volt ruhával. Kivettem a szimpatikus fekete ruhadarabokat és bevonultam a fürdőmbe. Megengedtem a vizet és levetettem a koszos ruháimat. Felkötöttem a hajamat egy laza kontyba és beálltam a zuhany alá. Lehunytam a szemeimet és megmostam az arcomat. Olyan jó érzés volt a meleg víz alatt állni. Mikor végeztem a fürdéssel megtöröltem magam és felöltöztem. A hajamat kifésültem és hagytam a vállamra omlani. Belenéztem a tükörbe és mosolyogva fordultam meg. Kimentem a fürdőből, de eléggé megrémültem amikor megláttam Jorge és Nicol dadusát az ágyamon ülni.
- Ne ijedj meg kedvesem, nem bántalak - mosolyodott el.
- Rendben. Segíthetek valamit? - kérdeztem udvariasan.
- Miért akartál csatlakozni?
- Tessék?
- Miért akartál csatlakozni? - ismételte meg.
- Azért, mert egyedül vagyok a nagyvilágban és tartozni akartam valahova - feleltem óvatosan.
- Szóval egyedül vagy a nagyvilágban... ez érdekes - bólogatott a señora.
- Ööö, ez miért érdekes. Több ezer gyerek van árván vagy az árvaházban vagy az utcán - feleltem és próbáltam leplezni a zavaromat.
- Jaj, Elena látszik, hogy semmit sem tudsz a világról - rázta meg a fejét.
- Dehogyisnem!
- Csak azt hiszed! Figyelj vegyünk egy egyszerű példát. Vagyunk mi, a maffia tagok. Mi ölünk és egymást védjük. Vannak ők, akik ránk vadásznak. Ők minket ölnek meg. Ebben a világban mindenki a saját családját védi és ha kell még ölni is képes értük. De neked nincs kiért ölnöd - magyarázta. Nagyon vissza kellett fognom magam, nehogy kicsusszon a számon, hogy „Igenis van kiért ölnöm, mert az anyámat a szemem láttára ölte meg a maffia tíz éve!”.
- Talán igaza van, señora. De azért ne felejtse el, hogy nem tudhatja kiben bízhat vagy kiben nem. Ugyanis a látszat néha csal - feleltem egy bájos mosollyal az arcomon és kiléptem a szobából magára hagyva señora Sánchezt.