A Szent Johanna Gimi rejtélyei //Kezdet//

Augusztus 29., Péntek

A bútorszállítók kora délután végeztek is, most meg egyedül ülök az új szobámban és azon gondolkozom, hogy mivel kezdjem a pakolást. Már 15 perce ülhettem előre meredve, mikor végre rászántam magam, és oda mentem az egyik dobozhoz, melynek az oldalán ,,könyvek" szó szerepelt, fekete betűkkel. Elkezdtem kipakolni, mikor a kezembe került egy rózsaszín borítású füzet. A napló, amit anyuéktól kaptam még nyár elején azzal a címszóval, hogy ,, egy tizennégy éves lány legjobb barátja a naplója". Először idegennek tűnt, hogy egy füzetbe írjam le a gondolataimat. Viszont később rájöttem, hogy nem rossz ötlet. Először beakartam mutatkozni, de az hülyeség, a napló az enyém, magamnak meg csak nem mutatkozok be. Úgyhogy a dolgok közepébe vágtam. 

Az új környék egyébként jónak tűnik, bár sosem laktam Budán. A költözés már rég tervben volt, mert anyu új állást kapott. Vagy is jobban mondva előre léptették. Ő halottkém, ami annyit tesz, hogy segít a gyilkosok nyomára bukkan. Még pedig úgy, hogy ő mondja meg, hogy mikor és hogyan, milyen körülmények között (és társai) halt meg az illető. Egyébként anyu és apu a munkahelyükön ismerkedtek meg. Apám nyomozó, őt 2 éve léptették előre a drog osztályról a halál esetek osztályára. Tehát volt valamilyen közös ügyük, mikor az apám a drog osztálynál volt.

Elmélyülten pakoltam ki a  könyveket a polcaimra, mikor valaki kopogott, ezzel párhuzamosan nyílt is az ajtó. Anyu dugta be a fejét, aki most ért haza az első szülőiről. Lelkesen mesélte, hogy az osztályfőnököm milyen kedves, meg hogy tizenketten vagyunk összesen az osztályban, köztük is három lány, és hogy az osztályfőnök sajnálja, hogy nem megyek a gólyatáborba. Ja, igen, majd' elfelejtettem. Holnap gólyatábor, amire én természetesen nem megyek. Tudom, hogy nem szerencsés rögtön kibújni az első ,,megismerkedős" kirándulás alól, de a költözés miatt egyszerűen nem hagyhatom a szüleimet egyedül a sok tennivalóval.  

A délután hátralévő részében a szobámban foglalatoskodtunk. Körülbelül háromszor rendeztem át a szobámat, mert sehogy sem felelt meg. Mire végeztünk este kilenc volt. Anyu megkért, hogy segítsek berámolni a szülőin kapott dolgokat. Mikor ezzel is végeztünk elkezdtem nézegetni a könyveket, aztán anyu a kezembe adott egy csomagot. Izgatottan bontottam ki.  A csomag tartalma a következő volt: - Tornazsák (benne a szükséges dolgok)

                                                       - lefűzőmappa,  ceruzák és tollak

                                                       - négy darab kitűző és egy sál

                                                       - egyen ünneplő

Ez után megnéztük a szakkör kínálatot. Anyu próbált rábeszélni a színjátszóra, mert az általános sulimban is színjászos voltam. Azzal érvelt, hogy nyolcadikban is jól szerepeltem az egyik színdarabban. Pedig csak egy fa voltam, akinek időnként azt kellett mondania, hogy ,,hssssss". 

- Majd meggondolom - zárom le végül és közbe tovább böngésztem a listát. Vacsora után felrohanok az új, frissen festett és rendezett szobámba - és így, hogy már van tévém és netem - megetettem a kecskéimet. De előtte gyorsan összesítem a napom, gondoltam, ha már naplót vezetek, akkor valamiféle pontozásos rendszerben kéne értékelni.  

Új szoba 5/5 - Már most imádom.

Környék 5/4 - Egész jó.

Szakkörök 5/5 - Ígéretesek.

Pakolás 5/1 - Totál elfáradtam.