Szjg következő generáció

Szeptember 2 Kedd.

Reggel fáradtan ébredtem, ugyanis tegnap éjszaka Csenge hívott hogy azonnal kapcsoljam be a Tvt és nézzek meg valami mesét (meg jegyzem megérte megnézni, nagyon megható volt). Zombiként botorkáltam le, és találkoztam az ugyan csak Zombiként kinéző anyámmal (akinek a fél arcán dalszöveg volt szóval valószínűleg végig zenélte az éjszakát). Miután megittam a reggeli kakaómat (fejlödö szervezet vagyok na) felrohantam felöltözni (és utólag hálát adtam magamnak hogy hosszu nadrágot választottam). Mivel anya olyan fáradt volt hogy csoda hogy nem aludt el ülve, ezért gyalog mentem iskolába. Úgy a második háztömbnél járhattam amikor meghalottam hogy utánam kiabálnak.

-Biaaaaankaaaa!- na jó igazából orditás volt, de mindegy. Hátra fordultam és azt láttam hogy Alex fut felém. Világos kék ing volt rajta, ugyanilyen cipővel. Mikor beért lihegve fogta meg az oldalát miközben arról magyarázott hogy beszurt a levegője, úgyhogy adtam neki a vizemböl.

-Köszi - adta vissza - még jó hogy utol értelek, nem volt kedvem egyedül besétálni, és amúgy is beszélgetni szerettem volna veled.

-Miről?

-Hát csak úgy tudod. Rajtad kivül mindenkivel beszéltem és rád is kíváncsi vagyok. - magyarázta, barátságos mosollyal az arcán.

- Nem tudom mit mesélhetnék. - vallottam be, miközben elpirultam.

-Oké majd én kérdezek. Mit szoktál csinálni a szabadidődben?

-Zenélni és te?

-Sorozatot nézek. Hangszeren is játszol?- ezután már be nem állt a szánk a suliig. Én megtudtam hogy az aktuális  kedvenc sorozata a Riverdale, hogy a szülei elváltak és csak hétvégén látja az apját, és hogy hisz a horoszkópban és az övé halak. Ő pedig megtudta hogy az éneklés mellett két hangszeren is játszom (gitár és zongora), hogy az én szüleim együtt vannak de egyke vagyok ( anya nem volt hajlandó mégegyszer szülni, apának meg valaki beszólt egyszer egy liveba hogy karikás a szeme és azóta hallani se akar még egy gyerekről), és hogy én nem hiszek a horoszkópban de amúgy kos vagyok. Így értünk oda a sulihoz ahol Beni, Szili,Máté és Levi álltak egy nagy körbe. Még miellött kitalálhattam volna hogy mit csináljak, Alex a csuklómat megragadva oda húzott hozzájuk, így kicsit zavarban köszöntem nekik.

-Sziasztok!

- Hali! Szerintetek szép a csaj? - nyomta a képünkbe Beni a telefonját, amin egy tipikus agyon sminkelt műbarbi volt.

-Hát... - kezdett bele Alex.

-Nem- vágtam rá rögtön, mire a fiúkbol kitört a röhögés.

-Én mondtam! - veregette meg a vállát Levi, majd rám mosolygott mire a szívem kihagyott egy ütemet.

-Nemár, skacok hol a szemetek! Ez egy jó nő! - mutogatott a képernyőre, mire vissza folytottuk a rőhögést. Majd megjelent Petra irtó szoros coffban, szoknyában, feketére vert térdekkel. Már megakartam kérdezni hogy mi történt vele, de Alex (megint a csuklomnál húzva) elráncigált a büfébe.

-Mért jöttünk el? -néztem rá.

-Mert Petra mindenkit lecsesz aki a sérüléseiről kérdi. - Magyarázta szemforgatva, és bár rengeteg kérdésem lett volna még, de Alex túlságosan is pörgött ahoz hogy fel tegyem öket. Még be nem csöngettek, a fél A osztálynak bemutatott. Mire (éppen hogy becsöngőre) beértünk a terembe már Csenge, Kristóf és Zétény is ott volt. Csenge egyből a nyakamba ugrott,  Zétény meg oda jött és nyomott egy barackot a fejemre.

-Azt hittem már nem is jössz. -  a pólóján ezúttal az virított hogy ő a fönök. Vajon mennyi ilyen pólója van?

-Ne reménykedj! Soha nem ráztok le! - nyújtottam rá a nyelvem mire kitört belőle a röhögés.  Majd bejött a rajz tanár, Vladár Ervin, és megkért hogy üljünk le.