~Öröklét~Loki ff.

A múlt bosszúja

Sziasztok! A mai részt a változatosság kedvéért Loki szemszögéből írtam. Lehetséges, hogy lesznek még ilyen fejezetek, viszont továbbra is Grace álláspontjából olvashatjátok a részek túlnyomó többségét.

~Loki~

-Ez valami trükk?-kérdezte Grace az ágyon felülve.

Nagyon helyes. Sokkal gyanakvóbb természetű, mint Thor. Talán ha a negyede szorult volna ebből a fivérembe nem esne folyton a csapdáimba.

Nem tudtam tovább nézni a keserű arcát, egyedül emiatt mondtam neki, hogy mutassa meg nekem Midgardot. A legkevésbé sem érdekelt volna engem ez a nyomorult bolygó, leszámítva azt, hogy még terveim voltak vele. Nem szándékoztam visszajönni, az egész csak egy helyszín volt a fejemben, ami tökéletesen beleillett a tervembe. Grace ugyan gyanakvó volt, de nem is sejtette, hogy ő is ennek a része. Minden esetre hasznát vehettem idegenvezetőként, hogy tudjam milyen szánalmasan nyomorultak is itt az emberek. Az egyetlen kivétel Grace volt. Hogy miért? Magam sem tudnám megmondani, viszont olykor a régi önmagamat juttatta eszembe. Én ugyan családban nőttem fel, de sokszor magányosnak éreztem magam. Másnak.

-Miért hiszed azt mindig, hogy amit mondok, az csapda?-léptem közelebb az ágyhoz, kissé oldalra biccentve a fejem.

-Egyszer már becsaptál...

-Jaj, kérlek... Ezt nem róhatod fel nekem, a hazugságos és a csínytevések istene vagyok.

-Igazad van. Legközelebb majd veled együtt örülök, ha átversz, oké?-erőltetett az arcára egy mosolyt, ami azonnal le is hervadt róla.

-Nélküled is elboldogulok. Nem tudom kinek lesz kevésbé szórakoztató, ha itt maradsz...-fordultam el tőle, és lassan a szoba ajtajához léptem, a kezem a kilincsre tettem, majd magamban számolni kezdtem.

"Egy, ke..."-pillantottam le magam mellé, ahol Grace állt, szalutálva. Felvont szemöldökkel néztem rá, de végül sikerült egy kis mosolyt csalnia az arcomra.

-Elég hamar feladtad-jegyeztem meg halkan és lenyomtam a kilincset. Hagytam, hogy kisurranjon a kezem alatt, majd behúztam az ajtót magam után.

***

-A pokolba...-morgolódott mellettem Grace.

A nagy tömegben meg sem hallottam volna, feltéve ha legalább nem harmadik alkalommal sóhajtott volna fel. Az előző néhány kísérletét nem vettem figyelembe, ez utóbbit viszont kénytelen voltam. Felvont szemöldökkel, és a mellkasom előtt összefont karral néztem le rá.

-Halkabban nem megy?

-Sose fogunk feljutni, Loki!-dobbantott a lábával, miközben felmutatott a zöldeskék szoborra, aminek a lábánál álltunk. Egy nőt ábrázolt, a helyieknek biztosan jelentős jelkép lehetett.

-Miért, nekem alulról is tetszik-néztem végig újból az épületen, és közben elvigyorodtam.

"Szabadság szobor" Ez állt egy táblán nem messze. Nem mintha nem tudná magától mindenki, aki itt él.

-Pedig fentről minden szebb-próbálkozott tovább, miközben féloldalasan elfordult tőlem. Kitartó, az egyszer biztos.

-Nem minden. Az én külsőm idelent is ugyan olyan...-igazítottam meg a galléromat kihúzva magamat.

-Csodálatos? Nem örülnél, hogyha a hatalmas egóddal fel is emelkedhetnél? Vagy nem férsz be vele a liftbe?-fordult felém Grace a dühtől vöröslően. Ahogy ránéztem mosoly kúszott az arcomra, főleg, hogy tudtam én vagyok fölényben. Végül sóhajtva végignéztem a soron, ami végtelennek tűnt.