Egy hibrid története [BEFEJEZETT]

2. rész- Ismerkedés az iskolával

Miyako szemszöge

Rövid összeismerkedésünk után, megkért minket Kagome, hogy szólítsuk nyugodtan anyának. Mivel nem akarok kötözködni, meg amúgy is egész jó anyukának tűnik első pillantásra, semmi ellenvetésem nem volt ezzel kapcsolatban. Gyorsan megmutatott a hatalmas kastélyban pár fontosabb helyet, köztük a könyvtárat is. Mikor megláttam, hogy azzal szemben is van egy szoba, én egyből azt választottam, míg nővérem, Akira, anyánk szobájával szembenit.

Akira egy igazán társaságkedvelő, ambiciózus angyal, akit mindenki szeret. Hogy túlzok-e? Cseppet sem. Ez az igazság. Amikor ő megjelenik egy helyen, automatikusan mindenki rápillant, és aztán meg is akar ismerkedni vele. Furcsának tűnhet, de neki ilyen a kisugárzása. Én meg... Én egy krumpliszsák vagyok, akit senki nem vesz észre. Nem használok én semmilyen aura eltüntetést és másokat, egyszerűen mivel nem vagyok első pillantásra szimpatikus másoknak, így figyelmen kívül hagynak. Ha tudnám, miért kell ennyire előítéletesnek lenniük másoknak...

Néha ugyan eléggé rosszul tud esni ez az egész, de már beletörődtem. Régen fájt, könnyeket hullajtottam emiatt, de azok az idők elmúltak. Most már nem hat meg efféle idiótaság. Ha utálni akarnak? Tegyék csak, nem izgat különösebben. Meg akarnak ölni? Próbálják meg, és darabokra lesznek tépve. Amíg a bennem rejlő démon nem hallgat rám, az életemért nem kell aggódnom, megvédi helyettem.

Valamint, nekem, ha lennének barátaim, vagy akár csak egy személy is, az azért legyen a barátom, mert úgy vagyok jó, ahogy. Magyarán, önmagamért szeressenek ne azért, mert Akira a nővérem. Mert előfordult párszor ilyen... Rajtam keresztül akartak Akira közelébe férkőzni. Nem kell mondanom, az akció sikertelen volt. Most már el vannak palántálva valahová...

Pár dolog volt, mit kaptunk istentől, így sok dolgom nem volt a szobába lépve. Viszont a tudat, hogy ez a szoba mind az enyém, fenomenális érzés volt... Saját erkélyem van, hatalmas szoba és gardrób. Habár nem vagyok olyan divat és ruhamániás, mint a nővérem, azért mégiscsak lányból vagyok. Valamint, a szobámban van egy hatalmas könyvespolc is. Ide majd pár könyvet áthozok a könyvtárból, legyen mit olvasni! A szoba hangulata is tökéletes az ízlésemnek. Visszafogottabb, mint a többi szoba a kastélyban, és egyben régies hatása van, mégis tiszta.

Mivel nem volt sok ruhánk, ezért anya azt mondta, hogy válogassunk nyugodtan a padláson lévő ruhákból.

Persze ne úgy képzeljétek el a padlást, mint a régi házakban, hogy tele van pókokkal és pókhálókkal, patkányok és egerek mindenhol, csótányokkal vegyítve... hanem patyolat tiszta, sehol egy porszem. Nem túlzok, komolyan ilyen.

Anya azt mondta, hogy Isten mindig küldött neki ruhákat. Leveleket is küldött mellé, amiben leírta, hogy ezeket rakja félre. Nem értette akkor, hogy minek neki ennyi ruha, és ennyi féle, de most már világossá vált számára. Azok a ruhák nekünk lettek küldve, és félretéve.

Mivel Akira képes három órán át válogatni a ruhák között, így meghagyta nekem, had válasszak előbb én. Természetesen beleegyeztem, mert ki akar három órát várni a nővérére?

Fél óra alatt kiválogattam a nekem tetsző ruhákat és visszamentem a szobámba, elpakolni az újdonsült ruháimat a bőröndbe, hiszen holnap megyünk az iskolába. Juhú... Mennyire örülök én ennek...

Éhes nem voltam, helyette gyors fürdés után, átmentem a könyvtárba keresni egy érdekes könyvet, aminek az olvasásához neki is láttam. Egész hamar kiolvastam, és mivel kint már sötét volt, az idő pedig még pont kedvező volt, lefeküdtem aludni. Legalább, ha időben lefekszem, talán nem leszek fáradt annyira.