Creepypasta ONE-SHOTS ~NYITVA~

Candy Pop (3.rész)

Kérte:Mrs_D_9

Candy Pop x Reader

Érted bármit!
Párt. 3

Hogy az a!!...

Manapság mit képzelnek magukról az emberek? Azt hiszik,  hogy csak úgy betörhetnek egy random ember házába és kidekorálhatják?

Hát édes kis szívem ez nem így működik!

Csak kerülnél a kezem közé és kifestetem veled az egész házat!
És miért pont kecthupal kellett!?

Közelebb sétálok kissé félénkhen a falhoz.  Egyik ujjamat belemártom az írásba,  majd az orrom elé helyezem és megszaglászom.

-Basszus ez vér!!-kiabáltam el magam és beletöröltem a ruhámba az ujjam. -Remek,  és ezt most,  hogy fogom levakarni!?-sóhajtottam egyet és megindultam a tisztító szerekért.

Nagy nehezen sikerült kikukáznom őket a többi szemét közül.
  Egy szivacs és egy vödör. A tökéletes párosítás.

A vödörbe engedtem egy kis vizet,  majd vissza bandukoltam a falhoz.

Szomorúan végignéztem rajta,  majd sóhajtottam egyet.

-Ma sem fogok aludni.  Na jó essünk túl rajta.

\Idő ugrás\
\hajnali 4:00\

A kezeim már fájtak,  annyira nehéz volt lesikálni a már majdnem rászáradt vért.
A

z eszközöket vissza vittem a helyükre,  majd kommás fejjel az asztalhoz ülve kezdtem el falatozni a nápolyiból.

~Végre valami pozitív dolog ebben az éjszakában. ~

Szemeim már csukódtak lefelé,  de nem tudtam elaludni a falon lévő írás miatt.  Hogy értheti azt,  hogy figyel és,  hogy ő irányítja szinte az egész életem?

Lehet, hogy egy titkos aki egyben őrült rajongóm?

V-várjunk csak...  Mikre gondolok én!?

Unalmamban a tálba nyúltam,  hogy kivegyek egy (kedvenc) nápolyit.
Csukott szemmel csámcsogni kezdtem.  Nem törődve azzal ha véletlen lenne valaki más is a házban.

És ekkor szembe jutott a csengő.  Kivettem a zsebemből és csak néztem.
Ismételten nyugodt lettem.
De megint kényszert éreztem az iránt, hogy megrázta.

Így hát még is tettem.

De ekkor megint megzavart a békés, nyugodt csendett egy csengő csilingelés... 
Az emeletről!?

Gondolkodás nélkül felálltam és megindultam a lépcső felé.  De elötte felvettem a matek könyvet. 
Fő a biztonság.
Megpróbáltam halkan felosonni a lépcsőn. A fordulóban óvatosan a szobám felé pillantottam, hogy megbizonyosodjak abban, hogy senki sincs az ajtóban.
Az ajtó elé érve hallgatózni kezdtem, de semmit sem hallottam.
Még egy kicsit vártam, amíg össze gyüjtöttem a bátorságomat, és kinyitottam az ajtót.